Török Előd - Filmtudomány mesteri szak, II. év

Viltin Galéria, Budapest (Magyarország)

            Ha ezt azért olvasod, mert nem tudod eldönteni, hogy menj szakmai gyakorlatra vagy sem, akkor ne is töltsd ezzel tovább az időd, hanem fogd magad és menj! Rosszul nem fogsz járni bárhova is kerülsz! A fejlődés, a tapasztalat szerzés biztos és élményeid tárháza garantáltan bővülni fog. Én csak azokat nem értem, akiknek mégse fordul a fejében egy ilyen lehetőséget kihasználni.  

Már a mesteris éveim kezdetén terveztem, hogy diplomázás után megpályázom az Erasmus+ szakmai gyakorlatot, mert egy jó továbblépési lehetőségnek láttam. Aztán mikor közeledett a másodévem vége kissé kezdett rezegni a léc alattam, mert eléggé nehezen találtam fogadó céget és tulajdonképp ez az, amire felhívnám a későbbiekben pályázó hallgatók figyelmét, hogy kezdjenek el már a pályázat beküldése után egyből nézelődni, esetleg érdeklődni tanároktól is, ha még nem tudják, hogy hová szeretnének menni szakmai gyakorlatra. Nem a legkönnyebb fogadó céget találni, főleg ha egy ismeretlen városba szeretni menni a pályázó. Nekem szerencsém volt, mert az utolsó pillanatban mikor már feladni készültem az egészet, mivel nem kaptam válaszlevelet egyik általam kiszemelt cégtől sem, Lakatos Róbert tanár úr szólt, hogy az egyik pályázó hallgató már talált egy helyet viszont ő nem vállalja és kérdezzem meg őt nem-e mehetnék az ő helyébe. Így kerültem a Viltin Galériába. Őszintén nem gondoltam volna soha, hogy egy művészeti galériában fogok szakmai gyakorlatozni. De az igazat megvallva még örültem is ennek a lehetőségnek, mert a vizuális művészetekhez mindig is vonzódtam, és így azt láttam, hogy most egy kicsit közelebb kerülhetek ehhez, és megismerhetek a jelenünkben élő festőket, szobrászokat illetve egy kis betekintést nyerhetek a kortárs képzőművészeti kultúrába. Az persze nem is volt kérdés számomra, hogy hol szeretnék majd szakmai gyakorlatozni, mivel az alapképzés alatt már volt részem egy tanulmányi mobilitásban és már akkor eldöntöttem, hogy Budapesten szeretnék a későbbiekben dolgozni és élni, legalábbis az egyetem utáni pár évben.  Aztán mikor sikerült beszélnem a fogadó céggel is és minden sínen volt már, csak vártam a szeptembert, hogy elkezdődjön a gyakorlatom.

A kiutazás gondtalanul ment, akkor még nem volt súlyosabb a globális fertőzés helyzet. Mikor megérkeztem az első pár napban kissé nehezen tudtam felvenni a kapcsolatot a fogadó cégemmel, de aztán végül ez is megoldódott. Igy kezdődött a szakmai gyakorlatom. Annyit még hozzá tennék, hogy ha valaki Budapestre szeretne menni, akkor a lakásszerzés is egy kemény feladat lesz, azt sem ajánlom utolsó percre halasztani. Nekem ezzel is szerencsém volt, mert a barátaimnál meg tudtam oldani a szállásomat.

Még szeretnék röviden említést tenni a megélhetőségről is, ami Budapestet illeti nyilván a lakbér lesz a leghúzósabb kiadás, ha a belvárosban tervez lakni valaki, viszont az élelem és az tömegközlekedés viszonylag vetekszik a romániai árakkal.

            Soha nem tudtam, hogy miként működik egy művészeti galéria, mindig azt gondoltam, hogy jönnek a festőművészek és fölaggatják a falra a festményeiket, és aztán ha valakinek megtetszik egy mű, akkor eladják. Ezzel szemben megtudtam, hogy ez ennél jóval összetettebb folyamat és rengeteg munka áll így ilyen galéria működtetése mögött. Megtudtam, hogyan kell festményeket becsomagolni és hogyan kell egyáltalán hozzájuk érni, illetve rendszerezni, és megtudtam, hogy hogyan áll lényegében össze egy kiállítás. Ami mögött szintén rengeteg munka van és rengeteg előre megtervezett feladat. De mind ezek mellett, azért kaptam a szakomnak megfelelő munkákat is, mint például a kiállítások fotózása vagy az újonnan érkezett festmények bedigitalizálása. Illetve reklámvideók készítése social média felületekre. Azt álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen kedves és jó fej emberekkel leszek körülvéve. A galéria vezetőtől az ügyintézőig mindannyian nagyon kedvesek voltak hozzám, és igazán örültem minden nap amikor be kellett mennem a galériába. Ezek mellet lehetőségem volt résztvenni nagy művészeti vásárokon, és sokkal nagyobb kiállításokon is (mint amelyeket a galériában havonta szerveztünk), illetve azok installációjában is segédkezhettem. Lényegében lehetőségem volt arra is, hogy ez alatt a négy hónap alatt kicsit elmélyüljek a kortárs vizuális trendek irányzataiban, melyek most egyértelműen az absztrakt és figuratív irányzatok közt ingáznak, illetve próbálják ezt a két látszólag ellentétes vonalat ötvözni. Mivel mindig is a mozgókép őseként tekintettem a képzőművészetekre, tudtam, hogy ha a mozgóképes irányzatban új utakat akarok bejárni vagy felfedezni, akkor vissza kell térnem az alapokhoz. Ezért ez a szakmai gyakorlat arra is lehetőséget nyújtott, hogy átgondoljam, miként hathat ki a jelen mozgóképes stílusirányzatokra a kortárs képzőművészet.
Sajnos mikor már úgy éreztem, hogy teljesen része vagyok a csapatnak és már beintegrálódtam a galéria életébe, azon kaptam magam, hogy még két hét és vége az ottlétemnek. Végülis csak azt bántam, hogy vége lett. Minden másnak csak örülni tudok, és köszönöm, hogy részese lehettem egy ilyen szakmai gyakorlatnak.