Csiszér Gabriella - Jog szak, II. év

Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (OGYSZ), Budapest, Magyarország

2024 nyarán az Erasmus+ program keretein belül sikerült Budapesten, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (OGYSZ) végeznem a szakmai gyakorlatomat, amit így, utólag is egy rendkívül jó döntésnek tartok. Úgy vélem az egyetemi éveim egyik legmeghatározóbb két hónapját tudhatom a hátam mögött, amely mind a szakmai tudásomat, mind a világról, életről alkotott elképzeléseimnek a tárházát bővítette.

Az első perctől kezdve egyértelmű volt számomra, hogy amennyiben a program részese leszek, egy olyan intézménynél szeretnék majd elhelyezkedni, amely szoros kapcsolatban áll a gyermekvédelemmel. Legnagyobb szerencsémre pedig, egy korábbi hallgató tanácsára az OGYSZ mellet döntöttem, ahol szívesen fogadtak és az első pillanattól kezdve segítőkészek voltak.

Az intézménynél töltött két hónapomra és az ottani programokra határozottan jellemző volt a „változatos” jelző. Különböző szerepkörökben próbálhattam helyt állni, de elsősorban arra összpontosíthattam, hogy minél több tudással és tapasztalattal térjek haza.

Az OGYSZ keretein belül eredetileg a gyámokhoz csatlakoztam, akik pont egy megbeszélést tartottak az én első napomon és ebbe belecsöppenve sikerült megismernem az ott dolgozókat is, valamint jobban meg tudtam érteni az adott hivatást és annak megtestesülését Magyarország szerte. Az ő munkájuk teljes mértékben a gyermekek és az ő érdekük körül forog, mondhatni egy képviselő és egy tanácsadó szerepét látják el, akik az arra rászorultak életében fontos jelleggel bírnak, meghatározóak. A „meet”-et követően pedig elhelyeztek egy gyám mellé, akivel az elkövetkező két hónapban a legtöbb időt töltöttem és, aki a lehető legtöbb tudást próbálta átadni. A véletleneknek hála, az említette gyám maga is jogot végzett, ezáltal sikerült megosztania velem az ilyen jellegű tapasztalatait is, így pedig közelebb tudtam érezni magamhoz az adott hivatást, még úgyis, hogy eredetileg nem voltam meggyőződve arról teljesen, hogy jogi tanulmányaimmal nagymértékben összeegyeztethető-e ez az intézmény és az ott töltött gyakorlatom, vagy sem.

A gyám munkájában sokkal inkább egy megfigyelőként tudtam jelen lenni, de igyekeztem így is minél inkább aktívan közrejátszani. Az első napokban folytattam magának a hivatásnak a hogyanját és a lényegét megérteni. Ennek érdekében több gyámmal kommunikáltam, valamint A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt is böngésztem.

A későbbiekben minden lehetőséggel igyekeztem élni, többek között így jutottam el egy konferenciára is, amelyet konkrétan a rendszerben dolgozók számára szervezett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR). A Gyermekvédelmi Szakmai Találkozón magyar és angol nyelvű előadásokat hallgathattam végig, ahol a speciális szükségletű gyermekektől kezdődően, a gyermek prostitúcióig és kizsákmányolásig mindenről szó esett. A kreatív és hasznos program egyediségét fokozta a helyszín is, amely a rendkívüli történelmi múltnak örvendő, fóti Gyermekotthon volt.

Mindemellett a gyámtól nagyon megrázó történeteket hallottam, amelyekből néhánynak a tanúja is lehettem. A munkám során talán ez volt a legnehezebb, szembesülni a valósággal és azokkal a körülményekkel, amik az ártatlan kiskorúakat érintik. Olyan tizenévesekkel beszélhettem, akik már több év gyógyszerfüggőséget tudhatnak a hátuk mögött, de a mai napig nem mérik fel a tettük súlyát, vagy az otthoni bántalmazás miatt egyik otthonból a másikba kerültek. Nevelőszülők konkrét tapasztalataival is szembesülhettem, volt olyan, akit az otthonában látogattunk meg és a nevelt gyerekkel való személyes kapcsolatát saját szememmel figyelhettem meg. Különböző gyámügyi tárgyalásokon is lehetőségem volt részt venni, többek között olyan esetben is, ahol arról döntöttek, hogy a kiskorú anyuka visszaszerezheti-e a kapcsolattartási-, későbbiekben felügyeleti jogát az előzőleg hátrahagyott gyermeke felett. Mind közül azonban az egyik legmeghatóbb pillanatként azt éltem meg, amikor a gyám kísérőjeként ellátogattunk egy kisbaba otthonba, ahol szívszorító történetekkel rendelkező, két év alatti kisbabákkal találkozhattam, akiket szívem szerint talán én is mind magammal vittem volna haza.

Ezenkívül az OGYSZ arra is biztosított lehetőséget számomra, hogy az örökbefogadás rejtelmeibe is betekintést nyerjek, hiszen ez a terület kifejezetten érdekelt engem. Részt vettem például egy beszélgetésen, amikor egy olyan házaspár bemutatkozása zajlott, akik örökbe fogadni szerettek volna, illetve több örökbefogadásra váró gyermek család elhelyezésén is. Ez utóbbi egy teljesen új dolog volt számomra, pszichológusok és gyámok mutatták be a megfelelőnek vélt házaspárokat és igyekeztek meghozni, a gyermek legfőbb érdekét is szolgáló legjobb, közös döntést. Ennek a folyamatnak a lezajlásáról korábban semmit sem tudtam, szóval teljes beleéléssel figyeltem a történteket.

Összességében tehát azt mondhatom el, hogy szakmailag egy nagyon tartalmas két hónapot tudhatok a hátam mögött. Való igaz, hogy a gyakorlatom elején keresgéltem a jogi vonásokat, de a nyár végére úgy érzem, határozottan sikerült megtalálnom az egymás közötti átfedéseket. A szakmai vonalon kívül azonban a Budapesti élet még számos pozitívumot rejtett magában, amik miatt még inkább ajánlani tudom azoknak, akik egyelőre csak gondolkoznak az Erasmus+ program által nyújtott lehetőségen. Pest valóban a fiatalság és a szórakozás városa, mindamellett persze, hogy rendkívül gyönyörű. Ezalatt a két hónap alatt egy olyan oldalát fedezhettem fel a városnak, amit azelőtt, kirándulások során még soha nem sikerült. Nagyon könnyű volt ismerkedni, barátkozni, megértetni magunkat az emberekkel. Számomra a munka nem jelentett fáradtságot, hiszen tudtam, hogy mindig vár rám egy kis délutáni\esti szórakozás is. Program lehetőségekből egyáltalán nem volt hiány és az, hogy ebben a két hónapban a barátaim szintén velem voltak, még élvezhetőbbé és könnyebbé tették a családtól való távollétet. A fővároson kívül még számos helyre sikerült eljutnom, ellátogatnom, egyrészt a szabadidőm alatt a barátaim társaságában, másrészt pedig maga a szakmai gyakorlatom is lehetőséget biztosított erre, hiszen Budapest melletti kisvárosokban szintén részt vettem egy-két tárgyaláson, vagy a már fentebb említett konfenrecián.

Mindezek alapján számomra egyértelműen hasznosan telt ez a nyár és bármikor újra átélném. A munkám, a szerzett tapasztalatok és az ottani segítőkész emberek épp olyan szép emlékként maradnak meg nekem, mint egy nevetéssel átitatott, barátok körében töltött, budapesti délután.