Halászy Kamilla - Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Assunta Simone Studio, Bari, Olaszország 

Két kéthónapos, egy egyhetes Erasmus szakmai gyakorlat, és egy féléves Makovecz-ösztöndíjprogram teljesítése után egyértelmű volt, hogy harmadév után is belevetem magam egy újabb kihívásba. Mivel a záróvizsgámat már leadtam és befejeztem az egyetemet is, a szokásos nyári, két hónapos gyakorlatomat kibővíthettem négyre. Nyilván, éltem a lehetőséggel és végül négy és fél hónapot töltöttem külföldön.  

Szerettem volna kipróbálni valami mást is, mint előző években (professzionális fejlődés és helyszín szempontjából), de több tényező miatt nem volt erre lehetőség: tapasztalathiány révén kevés cég vállal gyakornok-betanítást, drága az utazás olyan helyekre, ahova nincs direkt járat, kevés cég válaszol emailekre, és ha igen, objektív okokból kb. mindenki nemmel válaszol. Az álláshoz szükség van jogsira és/vagy kocsira, a stúdió egy Isten háta mögötti helyen van stb. Habár idén is időben kezdtem el a cégkeresést, több száz emailt küldtem ki és már megvolt a stratégiám régi erasmusosként, ez nem volt elég és végül limitált lehetőségekkel maradtam. Tavalyi szakmai gyakorlatom Bariban, Olaszországban töltöttem, és mivel onnan pozitív élményékkel és hasznos tapasztalatokkal tértem haza, ráadásul már-már családtagként kezelt a főnököm, Assunta, és munkatársai is, úgy döntöttem, visszamegyek oda. Assunta már tavaly azt mondta, bármikor visszatérhetek, sőt, miután visszajöttem Kolozsvárra, néha visszahívott munkákra, csak sajnos nem tudtam ezekre elmenni, mert időközben Magyarországon tanultam egy szemesztert egy másik program által, és később a záróvizsgámmal foglalkoztam. 

 A munkám idén is hasonló volt: elkísértem Assuntát eseményfotózásokra (pl. esküvők), segítettem neki a világításban, válogatásban, fotózásban, ötletelésben és mindenben, amiben csak egy fotós asszisztens segíthet. Olykor nem tudott elmenni kisebb fotózásokra, ahova egyedül ment volna, ezért elküldött engem (pl. vezetett túra dokumentálására, étel- italfotózásra). Habár már volt tapasztalatom tavalyról, idén is szembesültem elég kihívással, amelyeket ebben a szakmában gyorsan és feltehetőleg észrevétlenül, kreatívan kellett megoldani. Mint mindig, a fotózások nehéz, kényelmetlen és kellemes, tanulságos oldalát is megtapasztalhattam, de szerencsére a videós, fotós kollégáim segítőkészek voltak, ha szükségem volt rájuk. A szakma szépsége idén is aktuális volt: utazás, professzionális és személyes kapcsolatteremtés, tapasztalatszerzés, csapatmunka gyakorlása és varázsa, tűrőképesség határainak feszegetése.  

A munka mellett szerencsére bőven volt időm saját fotós projektekkel való foglalkozásra is, amit kihasználtam: sokat utaztam és jártam másféle eseményekre is, ahol jövőbeni projektjeim témáival foglalkozhattam: portré- és természetfotózással. A szabadidő hasznos volt, hiszen nagyrészt professzionális fejlesztésemmel töltöttem, és egy másik nagy részét személyes fejlődésemmel, amely hiszem, segít és mindig is segített szakmai fejlődésemben is. A külföldön való élés előnyeinek nagyrésze mind ugyanoda vezet: rugalmasabb, kreatívabb, találékonyabb ember leszel, aki folyamatosan kihívások elé kerül és egyedül vagy minimális segítséggel kell megoldania őket. A gyakorlatok célja nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a személyes is, amely hasznos befektetés hosszú távon. Észrevehető különbség van Erasmus programot végző és nem végző diákok körében és nem csak függetlenségük szintjét illetően. Aki ismert 4-5, de akár 2-3 évvel ezelőtt is, tudja, mennyit változtam. Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy sokszintű fejlődésemet és eredményeimet nagyrészt ezeknek a programoknak, kihívásoknak köszönhetem. 

A sok bonyodalom egyike, amely az idei gyakorlatom során elém tárult, az a szállás problémája volt. Hiába ismertem már a procedúrát az országban, és tudtam, hogyan, hol keressek szobát, ez a téma az egyik legnehezebb maradt Dél-Olaszországban. Nem kaptam árban megfelelőt és kiutazva megtudtam, hogy ahova kerültem, nem lesz egy megfelelő hely nekem 4 hónapig. Átveréssel próbálkozók, értelmetlen szabályok, túlárazás és bérbeadók közt úgy döntöttem, hogy elköltözöm. Habár anyagilag nem jöttem ki jobban, minden más szempontból jól jártam és egy sokkal kellemesebb környezetbe kerültem, ahol azt kaptam, amire számítottam. Mindkét lakásnál azonban jól jártam a lakótársaimmal, akikkel szoros baráti kapcsolatot alakítottunk ki és továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Imádtam őket. Feldobtuk egymás napjait és majdnem mindent együtt csináltunk.  

Az Erasmus közösség Bariban igencsak népes, amelyben majdnem 400 tag van a jelenlegi évben, ezért programjaik is elég gyakoriak és változatosak voltak. Én már ismertem az olasz önkéntesek nagyrészét tavalyról, akikkel akkoriban szoros barátságba kerültem és idén csak még közelebb kerültünk egymáshoz. Szociális szempontból sosem untam magam, mindig volt valami program (utazás, bulik, ünnepek, kulturális, kulináris programok stb.) és mindig volt, akivel menni. Személyes és szakmai ismeretségi körömet is bővítettem az ESN Bari által. Programjaik, barátaim, lakótársaim, saját projektjeim és utazásaim miatt sosem untam magam, még akkor sem nagyon, amikor ősszel egyre kevesebb lehetőség maradt az időjárás- és turisztikai változások miatt. A napi olasz, angol, román, magyar nyelvek gyakorlása segített fejleszteni, fenntartani azok szintjét. Moziba jártam. Operába. Önkénteskedtem. Személyes fotózásaim voltak. Utaztam. Valamit mindig csináltam, valamiben mindig fejlődtem. Tudtam, hogy így lesz és megéri egyetem után is részt venni az “utolsó” Erasmusomon. Ezért sem hagytam ki, tudván azt is, hogy a papírmunka, a folyamatos stressz, az akkoriban úgy tűnő, meg nem oldható problémák mindig előttem fognak sorakozni.  

Hálás vagyok, hogy alapfokú képzésem alatt 5 Erasmus (és más programban) vettem részt, hiszen betartottam magamnak az ígéretemet: minden ilyen lehetőséget kihasználtam az egyetemen és egyet sem bántam meg. Továbbra is tervezek részt venni hasonló programokon, mert tudom, mi a rövid távú (kellemetlenség, kényelmetlenség, ismeretlen, stressz) és a hosszú távú velejárója (kellemes dolgok, kényelem, kapcsolatok, tapasztalat és még sorolhatnám). Ajánlom az Erasmust azoknak, akik bevállalják a kényelmetlent, a nehezet és a kihívásokat, hosszú távú eredményekért.