Vaida Emanuel - Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Installáció fotóstúdió (Kurucz Petra e.v.) Budapest, Magyarország

Már a tavalyi gyakorlatom után tudtam, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat. A tavalyi két hónapom is jól telt, viszont idén, mivel négy hónapot töltöttem Budapesten, sokkal több mindenre nyílt lehetőségem, jobban meg tudtam figyelni és tapasztalni, hogy milyen is az élet ebben a városban.

            A gyakorlatomat idén is az Installáció Fotóstúdiónál töltöttem. Miután megkaptam az ösztöndíjat, gondoltam rá, hogy felveszem újra a kapcsolatot Petrával, a stúdió tulajdonosával, viszont ő megelőzött ebben engem. Emlékszem, hogy diplomafilmünk forgatásának utolsó napján, kidőlve Horvát Nóra mamájának kanapéján kaptam az üzenetet Petrától, aki érdeklődött, hogyha idén is tervezek-e menni gyakorlatra. Ez április 25-én történt, és csak annyit tudtam válaszolni, hogy később beszélünk és köszönöm a „felkérést.” Nyilván, a rengeteg stressz közepette ez jól esett, hiszen így ha csak 10%-al is, de könnyebb volt a májusi hónapom, mert legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy akkor hol fogom tölteni a szakmai gyakorlatomat. Így, miután leforgott a filmünk, beszéltem Petrával telefonon és megegyeztünk, hogy az ő fotóstúdiójánál leszek.

            A gyakorlatom augusztus másodikán kezdődött, én pedig záróvizsga után, júliusban hazaköltöztem, így körülbelül volt egy teljes hónapom kipihenni a harmadévet. Szükségem volt ugyan egy lakásra, hiszen a tavaly legjobb barátomnál laktam, viszont nem akartam megint az ő nyakán lógni, plusz ő is akkor költözött. Petrával is beszéltem erről, és kiderült, hogy a stúdió mellett van egy kétszobás lakás, ami a stúdió épületének tulajdonosáé. A tulajdonos rendes volt és kedvezményes áron kiadta nekem és Horvát Nórának a lakást, akivel két hónapig ettük egymás idegeit, de jó volt. Ami a papírmunkát illeti, ezzel nem volt probléma.

            Július harmincadikán költöztem be a lakásba, szüleim vittek, rengeteg cuccal, hiszen nem csak két hónapra költöztem fel, mint a tavaly. Ez egy vasárnap volt, kicsit későn, de megünnepeltük aznap este, hogy túléltünk az éhezők viadalát, és sikerült lediplomázni. Másnap reggel átmentem a stúdióba, kicsit még nehezemre esett az ébrenlét, viszont jó volt látni, hogy mennyit fejlődött tavalyhoz képest. Idén volt két éve, hogy megnyílt, szóval még mindig relatíve újnak számít, viszont azt az időszakot már átvészelte, amiben eldől, hogy befuccsol vagy megmarad. Szerencsére az utóbbi történt. Petra közölte velem, hogy mik lesznek majd a feladataim, és hogy sokkal több mindenben fogok hozzájárulni a stúdió működéséhez, mint a tavaly.

            A feladatkörömhöz tartozott a stúdióba érkezők segítése. Ez nagyjából azt jelentette, hogy érkezésük után megmutattam nekik a termet, amit foglaltak, illetve beszélni a fotóssal, hogy technikai szempontból mit képzelt el, mire van szüksége, gondolok itt lámpákra, különböző fényformálókra, hátterek felrakására/cserélésére stb. Tapasztalatom szerint a legtöbben tudták, hogy mit akarnak, akik nem, azoknak viszont szívesen segítettem, hiszen az én érdekem is volt, hogy gördülékenyen tudjanak dolgozni. Ezen kívül sikerült elsajátítanom hogyan működik a számlázás, megismertem a felületet és körülbelül három számla megírása után már nagyon gyorsan állítottam kifelé őket. Ami még az adminisztratív dolgokat illeti, a beérkező e-mailek megválaszolása, utolsó pillanatban való lemondások kezelése, telefonhívások intézése, különböző problémák orvosolása is felelősségem volt. Unalmasnak tűnhet, viszont én élveztem csinálni ezeket.

            Idén már hozzájárultam a stúdió reklámozásához is, a közösségi média felületeire is készítettem képeket, kisvideókat, plakátokat szerkesztettem. Mindezt azért, hogy az ügyfeleknek egy tisztább elképzelésük legyen arról, hogy milyen lehetőségeik vannak. Ezek voltak gyakorlatom kreatív részei, amiket élveztem csinálni, és próbáltam úgy megvalósítani az ötleteinket, hogy azok vizuálisan érdekesek legyenek, mondanivalójukban pedig könnyen értelmezhetők.

            Azoknak a stúdióknak, amiben különböző enteriőrök vannak, nagyon fontos, hogy a dekoráció folyamatosan váltakozzon. Így augusztus végén, két termet is őszi stílusba kellett öltöztetni, ami még egy lazább melónak számított, hiszen ezután kezdetét vették a karácsonyi fotózások, ami miatt a második legnagyobb termet és a legkisebbet teljesen át kellett rendezni. A fotóstúdiókhoz már októberben jön a Jézuska, nálunk is október 13-án beköszöntött a tél és a termek karácsonyi díszekben pompáztak. Eléggé furcsa volt már ilyen hamar karácsonyfákat és égősorokat látni, de muszáj volt. A karácsonyi playlistek szerencsére csak novemberben kerültek lejátszásra.

            Sok és sokféle ember megfordul az ilyen helyeken. Voltak vicces pillanatok, például amikor Kiss Ramóna a stúdióból át kellett jöjjön a lakásba, hogy megsüssön valamit, mert nem tudták, hogy a stúdió nem rendelkezik sütővel. Magdi anyus, aki mindenkit egyszerre próbált megismerni és teljes hangerőn hallgatott operát a sminkszobában. Amikor magazinoknak jöttek fotózni, akkor előre tudtuk, hogy teljes káosz lesz amire befejezik. Külföldről is érkeztek, akikkel angolul kellett beszélgetni, ez nem okozott problémát, sőt, nagyon is élveztem.

            Összességében jól telt ez a gyakorlat és örülök, hogy már egy ismert környezetben tölthettem ezt a négy hónapot. Mindenkinek ajánlom, hogy pályázzon, hiszen megéri és tapasztalatszerzéshez tökéletes.