Szatmári Loretta - Filmtudomány mesterképzés, I. év

Infaze Stúdió, Budapest, Magyarország

Az idei, 2024-es nyári Erasmusomról elmondhatom, hogy hasznos volt, sokat tanultam, csomó tapasztalatot gyűjtöttem, de azt, hogy unalmas lett volna, azt nem. Kezdeném a szakmai részével a nyaramnak.

            A Pannónia Stúdió épületében található az Infaze Stúdió, ahol gyakornokoskodhattam, két csodás hangmérnök és ember társaságában: Várhegyi Rudival és Bohács Tamással. Egyből jó kapcsolatom lett mindkettőjükkel, körbevezettek a stúdióban, bemutattak a többi ott dolgozó személynek, hogy minél otthonosabban tudjak mozogni és érezni magam, szerencsémre mindez meg is történt. Legtöbbet Rudival voltam, az ő munkáin keresztül vezetődtem be a hangutómunka világába, és bár valami fogalmam már volt az ezzel járó szakmai kifejezésekről, eszközökről és munkamódszerekről, mégis már a legelső nap rengeteg új információt kellett magamba szívjak.

            Tanulásom első állomása 5 különböző programnak a megismerése és alapjáraton való használata volt. Mivel rendelkezem könnyűzenei múlttal, vettem már fel stúdióban zenét és vettem részt annak keverésében is, nem kellett nulláról kezdenem a tanulást, de sok időbe telt mire igazán meg tudtam érteni azt, hogy miben másabb egy zenei hangrögzítés és egy filmhang rögzítése ugyanazokkal az eszközökkel, majd ezek utóéletének kezelése. Sokat segített ennek a különbségnek felfogásában, hogy ugyanazokkal a programokkal, amik ráadásul újak voltak nekem, dolgoztam zenei és filmhangi anyagokon is, így tisztán megértettem, hogy melyik mivel jár, mire kell figyelni a velük való munkafolyamat alatt. Először átvettük az eddig elkészített hangmunkáimat, megbeszéltük őket és kijavítottuk a kijavítani való problémákat. Az új eszköztár megismerésével teljesen új perspektívát kaptam a filmek hangi világáról, nem csak hangutómunkás, hanem helyszíni hangmérnökként is. Több egyetemi kisfilm és államvizsgafilm hangját is rögzítettem az évek alatt, ez a része is érdekel a filmkészítésnek és a hangmérnöki szakmának is. Idén nyáron azt, hittem, hogy csak az utómunkai feladatról fogok tanulni, viszont ugyanannyit tanultam a helyszíni hangmérnöki teendőkröl is. Mivel Rudi mindkettőként dolgozott sokat, nagyon nagy a tapasztalata, teljesen bizalmasan és őszintén tudtam kérdezni tőle, ő pedig sok türelemmel magyarázott nekem és tettük helyre ennek a komplex puzzle-nek a darabjait.

            Először is egy MOME-s animációs államvizsgafilm hangján dolgoztam: zörejeket gyűjtöttem hozzá. A rendezőnővel való beszélgetés után, elolvasva a forgatókönyvet, megnézve az eddig elkészült képi anyagot, fel tudtam építeni egy atmoszferikus világot a saját elképzelésem és ízlésem szerint. Sokat segített a filmről és annak hangjáról való gondolkozásomban ennek a megvitatása Rudival, sok új szempontot tudtam beépíteni az eddigi módszereimbe, és javítani tudtam a már meglévőkön. Nem beszélve arról, hogy még nem dolgoztam animáción, így teljesen adaptálódnom kellett az új helyzethez, szemléletmódhoz, ezzel, természetesen, a hangi világhoz való viszonyulásomnak is alakulnia kellett.

Nyári gyakorlatom legfontosabb állomása az NFI-s alkotótábor volt, mely augusztus elején volt, Terény falujában. Mint hangmérnök vettem részt egy dokumentumfilmben, mely szintén új terep volt számomra, mivel eddig csak fikciós rövidfilmeknek rögzítettem a hangját. Nem gondoltam, hogy ennyire másképpen kell majd használjam tudásomat, szakmait és szociálist egyaránt. Az újonnan kialakult stábunknak a filme 7 kisgyerekről szólt, akik Terényben töltik nyarukat, bár a fele a társaságnak budapesti. Megfigyeltük a belső dinamikájukat, konfliktuskezelési módszereiket, családi szálaikat, majd összegyúrtunk egy hozzávetőleges forgatókönyvet, ami természetesen félnaponta változott a létrejötte után. Nagyon nehezünkre esett a gyerekekkel forgatni napi 8 órát 4 napon keresztül, de a harmadik napra már a gyerekeknek is elegük lett belőlünk, sőt, még egymásból is. Sokat alakított rendezői hozzáállásomon is ez a pár nap forgatás, hiába hangmérnöki szerepben voltam. Be lettem dobva a mélyvízbe, de egyáltalán nem bánom, úgy érzem csak több lettem belőle. Új perspektívát kaptam egy stábbal való kapcsolatról is, hisz most először dolgoztam olyanokkal akiket nem az egyetemen ismertem meg. Sok konfliktusunk volt, nem tagadhatom, de összességében csak jó dolog származott a közös munkánkból.

Meg kell említsem a filmek utómunkáját is, melynek készítésében csak szemlélőként vettünk részt a tábor ideje alatt, mert egy nap alatt kész kellett legyenek a tábor utolsó napján zajló publikus vetítésük miatt. A végleges vágatnak a hangjáért mindegyik csapatnak a hangmérnöke felelős, mi fogjuk megcsinálni a saját tudásunk és ízlésünk szerint őket, bár majd Rudi le fogja ellenőrizni őket, és ha hibát talál bennük, kijavítani. Ezeknek a táboros filmeknek a vetítése októberben végén lesz Budapesten.

Részt vettem még egy utószinkronos munkafolyamatban, mint mikrofonos, amit Bohács Tamás vezetett. Egy magyarországi-németországi koprodukcióhoz kellett utólag felvenni zörejeket és beszédhangot is. Sok színészt megismertem, olyan stúdióhelységben járhattam ahol azelőtt még nem voltam a Pannónia Stúdióban, és dolgozhattam is benne. Izgalmas volt ilyesfajta stúdiómunkában részt venni, bár teljesen váratlan volt a kérése Tominak felém, és őszintén, kicsit féltem is a feladattól, mivel teljesen új volt számomra a helyzet meg amit igényelt a feladat, de elmondása szerint jó munkát végeztem, és nekem is nagyon tanulságos kihívás volt.

Ami a budapesti tartózkodásom többi részét illeti, leszámítva az elkerülhetetlen, költözéssel járó idegeskedéseket, lakótársakkal való egyezkedést, nagyon jól telt. Jó volt találkozni régi egyetemista társaimmal az alapképzésről, meg persze újra visszamenni Budapestre, közeget váltani. Sokat jártam Szentendrére a Dunapartra, és mostmár elmondhatom magamról, hogy átúsztam a Dunát, és ezt sosem gondoltam volna. Nagyon jó hangmérnök csapat alakult ki a terényi filmes táborban, mai napig tartjuk a kapcsolatot, velük is csomó időt töltöttem a tábori közös munka után is, és mivelm budapestiek, tudtak olyan helyeket mutatni amiket addig nem ismertem. Velem volt Dió kutyám pár hétig, és még a Stúdióba is bejött velem néhány nap, szóval nem volt izgalom mentes az az időszak sem.

Összességében egy tartalmas, tanulságos és szép nyarat zárhatok magam mögött. Nagyon hálás vagyok Rudinak és Tominak, hogy befogadtak a stúdiójukba és tanítottak engem, és továbbra is számíthatok rájuk. Remélem jövőre is részt vehetek nyári Erasmuson, és azt is, hogy náluk.