Miklós Izabella - Jog szak, II.év

Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, Budapest, Magyarország

A Kari Erasmus Bizottsághoz megküldött motivációs levelemben a kérdésre, hogy miért is szeretnék részt venni a 2024 nyarára kiírt szakmai gyakorlat célú mobilitási programba, olyan okokat, célokat határoztam meg, mint például a szakmai tapasztalatszerzés, a meglévő készségeim fejlesztése és újak elsajátítása, a magyarországi jogi életbe való betekintés, illetve a személyes és kulturális fejlődés. Most a mobilitás végén teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a budapesti Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában eltöltött két hónap a fent sorolt célokra megfelelő választ nyújtott, sőt többet is kaptam, mint reméltem.

Az ombudsman intézményéről először talán alkotmányjog órán hallottam Varga Attila tanár úrtól. Már akkor nagy érdeklődéssel fordultam ehhez a viszonylag fiatal, svéd jogászi találmányhoz, így nagy izgalommal töltött el, hogy egy ilyen hivatalban tölthettem a gyakornoki periódust. A biztos úr, Dr. Aáry-Tamás Lajos az első beszélgetésünk során világított rá arra, hogy az oktatási jogokra szakosodott ombudsmani intézmény Európa szerte ritkának számít, a Magyarországon működő viszont ezek közül is kiemelkedik és egyedülálló, mivel óvodától kezdődően egészen a felsőoktatásig terjedő jogsérelmekkel egyaránt foglalkozik. A jogintézményt lényegretörően a következőképpen jellemezte: egy olyan állami szerv, amelyet azért tart fenn az állam, hogy megvédje a polgárait az államtól, tehát önmagától.

A magyar Belügyminisztériumhoz tartozó hivatalt viszont nem csak ezek teszik különlegessé, hanem leginkább az ott dolgozó segítő szándékú emberek és a többségében pozitív végkimenetelű ügyek. Már az első napon nagy mosollyal és barátsággal vártak, így közvetlenségüknek hála nagyon gyorsan sikerült beilleszkednünk a munkaközösségbe Orosz Andreával, a gyakornoktársammal. Külön irodát kaptunk számítógéppel, irodai eszközökkel és teljes hozzáférést minden adathoz, így teljesértékű munkatársnak éreztük magunkat és sikerült valódi képet kapnunk a hivatali rendszer működéséről. A gyakornoki időszakunk nagyon megfontoltan lett felépítve a kollégáknak köszönhetően. Az első hónapban részletesen megismerkedtünk minden munkatárs tevékenységi körével, a hivatal ügyrendjével, a munka alapjául szolgáló nemzeti köznevelésről és felsőoktatásról szóló törvényekkel és volt alkalmunk több lezárt ügyet is végigolvasni. Majd az ezt követő utolsó hónapban olyan különböző feladatokat kaptunk, amelyek által a hivatali munkát segítettük elő és a fejlődésünkhöz is nagyban hozzájárult. A biztos úrral rendszeresen voltak beszélgetéseink, amelyeket én különösen élveztem és mindig nagy lelkesedéssel hallgattam, mivel magas tapasztalatáról tett tanúbizonyságot és így formálta a világképemet.

Az ottlétem legkiemelkedőbb színfoltja olimpiai év lévén a Magyar Paralimpiai Csapat Eskütételi Ünnepségén való részvétel volt a biztos úr jóvoltából. A hivatalban töltött idő alatt rengeteg olyan üggyel találkoztam, ahol különböző jogsérelmek értek olyan tanulókat, akik valamilyen fogyatékkal élnek. Közvetlenül láttam, hogy egy-egy szülőnek milyen erősen kell küzdenie fogyatékos gyermeke érvényesülése érdekében. Mindezek után óriási öröm volt számomra és feltöltődést jelentett a paralimpikonok körében ünnepelni, velük találkozni és beszélgetni. Ezek a sportolók nemcsak a versenyeken szembesülnek kihívásokkal, hanem az életben is nehezített pályán küzdenek, így okkal válhatnak mindannyiunk számára példaképpé. Összességében, e rövid két hónap alatt szakmailag és emberileg is lehetőségem volt a fejlődésre, tanulásra, tapasztalásra. Szakmailag főként abban nyújtott segítséget, hogy az ügyek és beszámolók olvasása során mélyebben megértettem egy-egy órán tanult jogi fogalmat és láttam a gyakorlatban való hasznosulását. Ez egyfajta ösztönzésképpen is szolgál számomra az értő tanuláshoz. Továbbá megtanultam, hogy mindig ott kell segítenünk, ahol éppen állunk. „Legyünk vasalók!”

Belecsöppenve a munka világába eleinte nehéz volt megszokni, hogy minden hétköznap be kell menni dolgozni és nem dönthettek úgy, hogy na még ez az órai hiányzás belefér. Az utolsó hetekben viszont már a legforróbb napokon is örömmel mentem be, mert már akkor tudtam, hogy hiányozni fog az ottani légkör, a mindig mosolygó és kedvesen köszönő emberek és a finom bm-es ebédek is.

Őszintén ajánlom minden olyan hallgatótársamnak a mobilitási programban való részvételt, aki nyitott az új lehetőségekre, magas a kalandvágya, szeretne fejlődni, embereket megismerni és kilépni a komfortzónájából. Ez a program egy örök élmény lehet mindenki számára. Végezetül, szeretném megköszönni a Kari Erasmus Bizottságnak, hogy támogatták a pályázatomat, Kokoly Zsolt szakkoordinátor közbenjárását és Sipos Ottilia Erasmus+ koordinátor sok-sok segítségét is. Ugyanakkor hálával tartozom a fogadóintézmény munkatársainak és biztos úrnak, hogy befogadtak és tartalommal töltötték meg ezt az időszakot. Köszönöm szépen!