Csiszér Gabriella - Jog szak, III. év

Az Erasmus+ programot egy fantasztikus lehetőségnek tartom minden egyetemista számára, hiszen olyan új tapasztalatokkal, élményekkel és tudással gazdagodhat az ember, amelyekkel semmilyen más körülmények között nem. Szerencsésnek tartom magam, hiszen mind a tavalyi évben, mind idén, 2025-ben, sikerült egy nyári szakmai gyakorlaton részt vennem e program keretén belül.

Ebben az évben lett először meghirdetve a rövidebb mobilitás lehetősége, amelynek én személy szerint nagyon örültem, mert így részt vehettem a gyakorlaton (egész pontosan július 9 és augusztus 7 között), de a nyárból is maradt néhány szabadabb hetem. Nem beszélve arról, hogy ez az időkorlát még intenzívebbé tette az ottlétet, mert akkor úgy éreztem minden nap, minden percét fontos kihasználni, legyen szó az Erasmus vagy a budapesti élet által kínált lehetőségekről egyaránt. Ennek a programnak a különlegessége az online komponens volt még, amit vagy a konkrét kiutazási időszak után, vagy azt megelőzően kellett megszervezni. Mi az utóbbi opciót választottuk, hiszen ennek keretében már a megérkezésünk előtt el tudtak látni néhány jó tanáccsal, felkészülhettünk a minket váró feladatokra és mindez segített abban, hogy kissé nyugodtabban induljunk útnak.

Idén szintén a barátaimmal együtt tudtam kiutazni az anyaországba, ahol többen egy helyen is dolgoztunk. A tavalyi gyakorlatomhoz képest egy teljesen más világba pillanthattam be, hiszen most egy ügyvéd keze alá dolgozhattunk. Először kétségeim voltak, hiszen nem tudtam milyen mértékben is vonz engem ez a hivatás, de úgy döntöttem hasznos lenne, hogy saját magam megtapasztalhassam milyen is az élet egy ügyvédi irodában.

A magyar jogrendszerbe betekinteni nagyon izgalmas volt számomra. A kétnyelvű oktatásunk ellenére is érdekes volt néha-néha olyan kifejezéseket hallani, amelyekkel azelőtt nem találkoztam, vagy egy-egy feltett kérdés esetében elgondolkozni: „hogy is van ez a magyar szaknyelvben?”. Mindettől függetlenül azonban úgy érzem, gyorsan sikerült feltalálni magunkat és, amiben csak tudtunk, igyekeztünk kivenni a részünket.

Úgy gondolom, ez az egy hónap épp elegendő volt arra, hogy mindenbe betekinthessünk kissé, még akkor is, ha konkrétabb ügyekbe nem tudtuk teljes mértékben bele vágni a fejszénket.     Igyekeztünk arra fókuszálni, hogy ebben a rövidebb időszakban is megnézzünk, megtanuljunk és megértsünk mindent, amit csak lehetséges, ebben pedig minden körülöttünk levő a segítségünkre volt.

Én külön örültem annak, hogy a polgári jog világába lettünk jobban bevezetve, hiszen magam is ezt a vonalat tartom érdekesebbnek. Elsősorban adásvételekkel, ajándékozással és társaságok létrehozásával foglalkoztunk, ezeket a folyamatokat tudtuk nyomon követni. Az ügyvédi hivatásnak nagyrésze papírmunkának számít (ami be kell vallanom, igazán soknak is bizonyult a szememben), amelybe most elég közvetlenül betekintést nyertünk és ez sokkal érthetőbbé tette számomra a folyamatokat, az egymást követő lépéseket.

Nagyon tetszett a szakmai gyakorlat azon része, hogy minták alapján nekünk is kellett néhány szerződést írni, valamint az, hogy két, hasonló szerződést (ilyen például az adásvétel és az ajándékozás) össze kellett hasonlítanunk. Ezzel a módszerrel elemezve őket, úgy érzem sokkal átláthatóbbá váltak. Emellett, amint már fentebb is említettem, a tanulmányainkat figyelembe véve, eléggé aktuális témákkal foglalkoztunk, hiszen harmadéven tanultunk társasági jogot, most pedig az ügyvédi irodában konkrétan végig követhettük azt, ahogyan egy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot hoznak létre például. Ennek a legapróbb részleteit láthattuk: a székhelyről szóló nyilatkozat, a pénzbeli hozzájárulás, az alapító okirat, stb. Érdekes volt ezáltal a román jogrendszerrel felmerülő hasonlóságokat is kiszúrni. Az egyik kedvenc feladatom azonban az volt, amikor nekünk kellett elmenni a Földhivatalhoz s bár valóban nem volt nehéz feladat, mégis egy komoly „küldetésnek” fogtuk fel, hogy az Ügyvéd úr nevében járhattunk el. Hiszem, hogy az ilyen jellegű feladatokra nagy szükség van egy diák életében, hiszen joghallgatók számára sem nélkülözhető a gyakorlatiasság, hogy mindaz, amit elméletben megtanulunk, gyakorlatba ültethető legyen.

Összegezve mindezt, úgy vélem, szakmailag egy sikeres nyarat tudhatunk magunk mögött, amelyben az volt a cél, hogy a magunk tempójával fejlődhessünk. A fogadtatásunk is egyértelműen egy pozitív emlékként marad meg, hiszen az akkor mutatott közvetlenség és nyitottság végig fennmaradt. Bátran kérdezhettünk és kérdeztünk is, hiszen szerettük volna a lehető legtöbbet kihozni ebből a rövid időből is. Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy ilyen családias környezet részévé válhattam erre a pár hétre, mivel ennek köszönhetően egy pillanatra sem kellett feszélyeztetve éreznem magam és úgy vélem sikerült szakmailag kiteljesednem, mivel nyugodtan mertem bármivel próbálkozni.

A szakmai programokon kívül azonban idén is lehetőségünk nyílt ismerkedni, szórakozni és együtt kiélvezni minden Budapesten töltött percet. A város folyamatos pompája gyakran invitált ki minket egy Duna parti sétára a naplementében, vagy egy frissítő limonádéra a nap végén. Igyekeztünk olyan programokon is részt venni, amelyeken tavaly például nem sikerült. Ezek közül két kedvencem a szabadulószoba volt, valamint a Tropicarium meglátogatása. A szórakozást a fejlődéssel is ötvöztük, hiszen egy nap még Esztergomba is sikerült eljutnunk az MCC fesztiválra, ahol míg nappal előadásokat hallgathattunk, éjszaka néhány ismert magyar előadó koncertjére bulizhattunk.

Nem mellesleg, azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Joghallgatók Önképző Szervezetének (JÖSz) tagjaival is sikerült tartanunk a kapcsolatot ebben az időszakban, amely által számos új barátságra és kellemes beszélgetésekkel eltöltött estékre tettünk szert.

Nagyon boldog vagyok tehát, hogy idén is éltem az Erasmus által kínált lehetőséggel, és nem féltem egy új szerepben is kipróbálni magam. Az ilyen alkalmak után úgy érzem sikerült elérnem valamit, több lettem azáltal, hogy végig csináltam. A gyakorlat szakmai része arra készít fel, hogy mi vár ránk az egyetem elvégzését követően, hogy milyen is a nagy világban helyt állni és úgy gondolom, minél több feladatkörben próbáljuk ki magunkat, annál könnyebb lesz dönteni a „hogyan tovább…” kapcsán. Azt is elmondhatom, hogy nem igazán tudok elképzelni egy izgalmasabb nyarat annál, amit az Erasmus kínál, hiszen a munka mellett olyan sok lehetőség adatik egy másik országban, hogy egyszerűen csak képesnek kell lenni választani, hogy mihez is lenne kedved aznap.