Molnár Dávid - Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Amikor Maly Róbert operatőr tanárunk az előkészítés folyamataiban lévő filmjéről kezdett mesélni, az egyik legszórakoztatóbb dolognak tartottam, hogy milyen mélységekig beleásta magát a lovak világába. Nem is feltétlenül értettem elsőre, miért szükséges például lóábrázolásokat, lótípusokat tanulmányoznia egy nagyjátékfilmhez. Amikor már egy ideje erről beszélt, és jött egy szünet, úgy zárta az órát, hogy nem untat ezzel tovább bennünket, menjünk, pihenjünk. Megkérdeztem tőle, hogy mesél-e még ezekről a dolgokról; annyit felelt, hogy ez csak a tíz százaléka, és ha nem untat, akkor persze.

Részben értettem, mi ez a részletesség, viszont meglepett. Eddig a pontig mi mindig plánozásról, történetről és világosításról beszéltünk az órákon. Tudtam, hogy egy film előkészítése rengeteg apró részletből áll, és időigényes folyamat, viszont most találkoztam ezzel először igazán mélységében. Akkor még nem gondoltam, hogy gyakornokként én is részt vehetek ezen a forgatáson. Végül sikerült bekapcsolódnom a munkába az Erasmus+ „Placement” program keretében, két hónapos mobilitásként, a Mars Projekt Kft.-nél, 2025. július 21. és szeptember 22. között.

A forgatáson „camera trainee” lettem, ami egy tanulói pozíció, kisebb felelősséggel jár, viszont minden pillanatban jelen lehet, és sokat tanulhat a kamera csapat többi tagjától. Tulajdonképpen a kamera osztály segéd tagja voltam, emellett külön feladatot is kaptam Robitól, az operatőrtől. A trainee feladatai nehezen általánosíthatók, mert sokszor szituatív segítségnyújtást igényelnek – a legfontosabb, hogy figyelni kell, hiszen a problémák megoldásánál az idő a legnagyobb tényező.

A kamera osztály az eszközeit két helyen tartja: a „magliner”-eken vagy a „camera truck”-ban. A maglinerek mindig a szett közelében vannak, rajtuk minden szükséges dolog – az optikasor és különféle tartozékok, valamint maga a nyersanyag is, magazinokba töltve. A camera truck a bázison parkol: ez egy teherautó, amelyben van emelő, áram, polcok, rengeteg doboz és még több magliner, sőt légkondicionáló is. A mi esetünkben néhány száz méterre helyezkedett el a szettől. A truckban azok az eszközök találhatók, amelyeket éppen nem használnak, illetve pót tartozékok, kábelek, fogyóeszközök és maga a nyersanyag is.

Az eszközök nagy része nehéz, és sokkal több van belőlük annál, mint amennyit az első és másodasszisztens el tudna hordani – különösen, ha a szett egy ház emeletén van. Itt jön képbe a trainee, aki segít az eszközök áthordásában, és ha valamire gyorsan szükség van – például lencsetörlőre vagy sűrített levegőre az optikák és a filmes kamera tisztításához –, akkor ő megy el érte. Az akkumulátorok töltése is a feladata: kicseréli a lemerült maglineren lévő akkukat a camera truckban levő feltöltöttekre, a lemerülteket pedig felteszi tölteni.

A nyersanyag szállítása is a trainee feladatai közé tartozik. A szettben filmre forgattunk, így a nyersanyag véges volt: általában négy darab, 120 méter filmet tartalmazó magazin volt a szettnél, ami nem több néhány percnél. Mivel a forgatás nem állhatott meg, az elforgatott anyagot azonnal vinni kellett a filmtöltőhöz, aki új nyersanyagot tett a magazinokba. Ezt a távot naponta többször is megtettem – remek lehetőség volt tanulni például a nyersanyag-töltőtől, Marcitól, akit, amint lehetett, igyekeztem kérdezni és tanulni tőle.

A kameraasszisztensektől – Fahris-tól és Amer-től – szintén sokat tanultam. Ők bosnyákok, és mivel a film nemzetközi koprodukció volt, folyamatosan angolul kommunikáltunk. Kérdeztem tőlük, mi mire való, miben tudok segíteni – és munka mindig akadt.

A Robi által adott feladatom összetettebb volt: világítási terveket kellett készítenem minden jelenet minden beállításához. Ez azt jelentette, hogy minden beállításnál egyeztettem a világosítókkal a lámpák paramétereiről – színhőmérséklet, fényerő, fóliák vagy reflektív felületek pozíciója – és mindezt alaprajzra rajzoltam, a szettben elhelyezett lámpákkal, a kamera és a színészek pozíciójával együtt.

Ez a feladat rendkívül hasznos volt, mert mindig ott lehettem a legfontosabb helyeken, és figyelhettem a rendező és az operatőr munkáját. Ez ritka lehetőség, mert akire éppen nincs szükség, azt általában elküldik a szettről – Robi viszont ezzel a feladattal biztosított nekem állandó helyet. Sokszor csak néhány percem volt egy-egy terv elkészítésére, de igyekeztem helytállni. Összesen körülbelül háromszáz oldalt rajzoltam, és jelenleg ezeket dolgozom fel, hogy a rendező és az operatőr számára egy-egy könyv formájában összesítsem. Ez nagy és intuitív munka, de rengeteget tanulok belőle a filmvilágításról és egy forgatás szervezéséről.

A hétvégék szabadok voltak. A forgatás nagy részét olyan helyszínen töltöttük, ahol el voltunk zárva a legtöbb komfortlehetőségtől: nem volt internet, és csak egy bolt működött, az is ritkán volt nyitva. Hétvégente gyakran elmentünk a Balatonhoz, vagy sétáltunk a környéken. Amikor a forgatás helyszínt váltott, és hétvége is volt, akkor lehetőségünk adódott Budapesten, Keszthelyen és Miskolcon is kellemes időt eltölteni.

Összességében ez hatalmas lehetőség volt: a forgatáson rengeteg új kompetenciával gazdagodtam. Különösen a filmkészítés esetében igaz, hogy az elmélet mellett a gyakorlatba való átültetés is rendkívül fontos – sőt, legtöbbször itt derül ki, mi működik és mi nem. Hiába van valakinek elképzelése, ha képtelen megvalósítani. Éppen ezért volt igazán jó ez a lehetőség: beláthattam akár tíz–húsz éve a szakmában dolgozó szakemberek munkájába, akik mindig kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, bármilyen kérdésünk is volt.

Most már sokkal jobban átlátom egy filmforgatás menetét, valamint a felmerülő problémákra adott szakmai megoldásokat. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert a program nélkül mindezt nem tudtuk volna megvalósítani. Így viszont egy igazán értékes gyakorlati tudásra tettünk szert. Végső soron még pozitív visszajelzéseket is kaptunk a stábtól, különösen a talpraesettségünket és a szakmai attitűdünket illetően.