Bálint Zsuzsánna, Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, II.év

Budapesti Corvinus Egyetem, Társadalomtudományi Kar, Budapest

Január harmincegyedike van, hosszú út áll előttem, hiszen még sosem jártam Pesten és ilyenkor az embernek egy új út sokkal hosszabbnak tűnik, mint amennyi. Az úton olvasgatok, filmeket nézegetek, egyszer-kétszer elsétálok a büféig, hogy megállapítsam magamban, hogy a termékek túl vannak árazva, mindamellett, hogy biztosan nem is frissek, de ez legalább elvonja a figyelmem, attól, hogy még félúton sem járunk. Eltelik a nap, este van, s a körülöttem ülő emberek arcát  már  szinte kívülről ismerem, most már azon gondolkodom, hogy a tulaj, akitől majd a szobámat fogom bérelni, hol vár majd, mert azt ígérte, hogy utánam jön. Leszállok, integet, elkapja a táskám s azzal a mozdulattal föl is röpíti a vállára. Felülünk a hetvenhatos buszra, időközben mesél a fontosabb épületekről, boltokról, én próbálok figyelni, de az épületek, az új utcanevek ekkorra már nagyon elvarázsolnak. Megérkezünk a lakásba, nekiállok pakolászni, persze egy jó hétbe telik, amíg leszokok arról, hogy minden tárgyhoz olyan gyöngédséggel érjek, mintha legalább egy póknak a hálójából készült volna.

Első pár hetemben magányos voltam, voltak Pesten ismerőseim, de úgy gondoltam, itthon bizonyára okkal nem barátkoztunk, így nem hiszem, hogy egy idegen város, ahol amúgy is rengeteg barátjelölt van, fog minket összerázni. Fene gondolta volna, hogy gangon való dohányzás fog a barátszerzésben közreműködni. Február közepe fele kezdtünk el "kijárni" dohányozni a lányokkal a gangra, mikor én kopogtattam, mikor ők. A három ZS, Zsani, Zsófi és Zsuzsa (én), egymásra talált.Ők sokat segítettek, főképp, abban az időszakban, amikor a honvágy beledugta az orrát a mindennapjaimba. Nyíregyházára vittek, volt ott állatkert nézés családi sütkörészés, városnézés, mindaddig mélyült a barátságunk, hogy az örökbefogadott kutyájuknak a keresztanyja lettem.

Sajnos, az egyetemen nem volt sikeres a pajtiszerzés, ez annak is köszönhető, hogy legtöbben nem egyedül jöttek otthonról, de leginkább annak, hogy az órarendünkben szerepelhetett első-, másod-, de akár harmadéves tantárgy is, így elég nagy a valószínűsége annak, hogy egy emberrel csak egy bizonyos órán találkozz, és ez sajnos így is volt. Az idő felgyorsult, minél jobban kezdtem beleszeretni Budapestbe, annál jobban rohant előlem az az idő melyet együtt tölthetünk. 

Megszoktam a metrót, a villamost, az új tanárokat, előtört az empátia és hirtelen rosszul beszéltem az angolt, ha a keleti diákokkal kellett csevegni. Az órákon, mivel sok diák vette föl a  tantárgyat, hiányoltam, hogy senki se kérdezi meg, hogy miért hiányoztam a múlt óráról, mondjuk nem volt kötelező a jelenlét, de én attól bejártam, mert érdekesnek találtam a tantárgyakat. Aztán lassan megszoktam a szűk utcákon tömegnyomorban gyorsan közlekedni,  megtanultam előzni, néha azon is gondolkodtam, hogy dudát kéne kössek a csuklómra, úgy még gyorsabban haladnék. Megszoktam a Dunát is, a rakpartot, a kézműves dolgok lavináját, a kocsmák alkoholpára szagát, a deáktéri tömegnyomort, az éjjel-nappalik kiszámíthatatlanságát, hiszen egyszer arra lépek be, hogy az elárusító áll kisápadva egy kukorica kígyóval a nyakában, és könyörög, hogy vegye le az, aki rátette, ők  ismerősök voltak nyilván, emiatt nem volt félelmetes a szituáció, hanem inkább abszurd.

Ami a dolgok adminisztratív részét illeti minden a legnagyobb könnyedséggel működött, minden téren, és mindkét intézet részéről. Most már július tizenkettedike van, minden papír leadva, már csak ez a beszámoló hiányzik. És ülök a nappaliban, kint bontják a szomszéd falát, én írom a beszámolómat és hiányzik a Duna, a rakpart, az egyetemem óriási könyvtára, s a filmbeillő épülete, a liget, a barátok,  a keresztfiam, a kézműves kultúra, a gang, a kígyós bácsi, a szellemmetró, az, hogy büszkén mondhassam, hogy én a Király utcában lakom, és nem nem a zajos felében, hanem a másikban, és bánt, nagyon bánt, hogy nem hosszabbítottam, s csak amiatt, mert akkoriban még nem tudtam, hogy fogom tudni szeretni.