Dull Benjámin, Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

Már az egyetem megkezdésekor tudtam, hogy az elkövetkező három évből szeretnék legalább egyet Budapesten tölteni a Színház- és Filmművészeti egyetemen. Ez többé kevésbé meg is valósult, csak az egy év fél évre redukálódott és rendező osztály helyett kameraman osztályba kerültem, de időközben sikerült egy partnert is szereznem akivel együtt léptünk át az Erasmus küszöbét (csoporttársam Benedek Szabolcs). A mobilitás alatt nagyon jól éreztem magam és jelentős szakmai tapasztalatra és ismeretségre tettem szert, valamint sikerült az általam kitűzött céljaimat elérnem.

Az egész mobilitásban a lebonyolítás és a papírmunka volt a legnehezebb, ami nagyrészt a kiutazás és a hazautazás előtti időszakokra érvényes. Nagyon sokat bénáztunk mindkét fázisban, de a titkárnők segítségével végül sikerült mindent időben leadnunk és aláiratnunk. Budapestre érve szükségünk volt egy helyre, ahol meghúzhatjuk magunkat ezalatt a rövid öt hónap alatt és mivel mindketten külön szobát szerettünk volna, ezért két héten keresztül folyamatosan lakásokat kerestünk. Ahogy telt múlt az idő egyre lejebb és lejebb helyeztük az elvárásainkat mígnem már ott tartottunk, hogy bármi lakásszerű menedéket kibérelünk csak végre nyugodt körülmények között élvezhessük a kintlétünket. Végül aztán sikerült horribilis összegért egy két szobás lakást találnunk 15 percre az egyetemtől.

Miután sikerült letudnunk a formalitásokat és az egyetemen is bemutatkoztunk, igyekeztünk minnél jobban beintegrálódni az ottani rendeszerbe, ami elég nehézkesen sikerült. Nagyon nehéz beférkőzni egy olyan csoportba, akik már fél éve együtt vannak és már lefutották egymásközt az ismerkedés tiszteletköreit, így aztán számunkra is nehézséget okozott az ismerkedés. A Színház- és Filmművészeti egyetem 6x6-os tanítási szerkezettel dolgozik, amely 6 darab 6 külön stábot jelent és ebbe kellett nekünk beilleszkedni hetedik stábként. Ettől eltekintve véleményem szerint a 6x6 egy jól működő rendszer, mely egy nagyon rugalmas munkavégzést biztosít. Telt múlt az idő és pár közös óra és ismerkedős bulit követően sikerült összebarátkoznunk a kinti csoporttársaink jelentős részével, akik igazán jófejnek és segítőkésznek bizonyultak. Mivel én kameraman osztályba kerültem, ezért minden hétfőt és keddet a Róna utcai műteremben töltöttünk, operatőri gyakorlatokat végezve. Ezen kívül lehetőségem adódott SZFE-s csoporttársaim vizsgafilmjeinke forgatásán résztvennem, ezáltal betekintést nyerve az ottani munkafolyamatokban.

A második fő oka a kiutazásomnak a város volt ugyanis már régóta szerettem volna Budapesten élni és nem csak turista szemmel megtapasztalni a várost. Sokaknak áradoztam már arról, hogy milyen szép város Budapest és, hogy mennyire szeretek ott lenni, amire mindig azt a választ kaptam, hogy „mert nem laksz itt”. Most végre sikerült első kézből megtapasztalnom, hogy milyen is igazából az élet egy kétmilliós fővárosban és megkell mondjam, hogy én minden percét nagyon élveztem. Budapest igazán varázslatos tud lenni és minden sarkon tartogat az ember számára egy lehetőséget amit vagy észrevesz és megragad vagy nem és elsétál mellette.

Mivel az ottani ismerőseim a város különböző részein laktak ezért sikerült elég hamar kiismernem mindkét oldat (Buda és Pest) és pár héten belül teljesen természetesen (Google Maps nélkül) eljutottam A-ból B-be. Az ott töltött öt hónap alatt a szórakozásaim nagyrésze Pest szívében koncentrálódtak a Deák Ferenc tér, Király utca és Blaha Lujza tér háromszögben. Szerencsémre szolgált, hogy voltak már évek óta ott élő ismerőseim akik segítettek beilleszkedni a pesti éjszakába és felvázolták számomra a szórakozóhelyek színes palettáját.

Összességében nagyon sok jó élménnyel és tapasztalattal sikerült hazajönnöm és csak ajánlani tudom Budapestet és a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Amit tanácsolni tudok a jövőbeli kiutazóknak az pedig az lenne, hogy időben kezdjétek el az adminisztrációs munkákat intézni, mert nagyon megtudják keseríteni az életeteket.