Benedek Szabolcs, Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

Mint minden Erasmusos móka, az enyém is egy adag adminisztratív szöszöléssel kezdődött, sőt, nekem nem volt egy előre eldöntött tény, hogy megyek, így a jelentkezési határidő előtt pár órával adtam le a szükséges dokumentumokat (mélységes hálám a kolozsvári Sapientia adminisztratív személyzetének) egy olyan egyetemre (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest), amelynek igazából nem volt még meghirdetve az Erasmus programja, de végül is kiderült útközben, hogy mehetünk, fogadnak minket, minden oké.

Az egyetem nem tudott szállást biztosítani, így egy nem túl olcsó, de abszolút kényelmes-tágas belvárosi albérletet sikerült szerezni (elég hosszas keresgélés után), Üllői útra néző türkiz-kék erkéllyel.

Fontos az, hogy mi nem egy multikulti erasmus csoporttal voltunk, hanem az ottani, magyarországi hallgatókkal tanultunk, így valószínűleg ez nem az az erasmus élmény, mint amikor sok külföldivel ismerkedsz meg ésígytovább. Nem tudom pontosan, hogy az milyen, de én félig-meddig bánom, hogy nem úgy alakult (nem mintha nem lettel volna jó arcok a magyarországi hallgatók), szóval azt hiszem ajánlom a valamilyen erasmus csoporthoz való közeledést is, ha nyitott valaki az ilyesmire.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem, különösen a 6x7 rendszer alapvetően nem Erasmus kompatibilis (de lehet boldogulni). Ez egy zárt rendszer, ami azt jelenti, hogy van hat „osztály” (rendező, operatőr, vágó, dramaturg, gyártásvezető, hangmérnök), mindegyik osztályban pedig hét hallgató, ergo hét darab stáb, és már első évtől kezdve stábokban dolgoznak, ami egész pontosan azt jelenti, hogy nem igazán van szükségük plusz emberre és elég nehéz integrálódni, így nem igazán beszélhetek velük való közös munkáról. Mindenképp túlzás azt mondani, hogy „mellékesek” voltunk (egy otthoni csoporttársam is részt vett az erasmus programban, én rendező, ő operatőr osztályban volt), de határozottan kívül estünk bizonyos dolgokon, kicsit az volt az érzésem, hogy csinálhatunk, amit szeretnénk, de egy ilyen rendszerben nem is igazán lehet többet elvárni, minden 6x7 hallgatóra különösen figyelnek, és már egy eléggé megszilárdult tanár-diák viszonyról van szó, így érthető, hogy mi nem voltunk ennek a különös odafigyelésnek a tárgyai (az is igaz, hogy mi sem tettünk meg mindent ennek érdekében). Próbáltunk a csoporttársammal stábot alkotni, de nyilván nem vehettünk fel a versenyt egy teljesen jól szerkesztett stábbal. A magyarországi csoporttársak segítőkészségére nem lehet panasz, amiben tudtak segítettek, de az elég sok feladat közepette nyilván nem tudtak sok időt ránk fordítani. Az órák hasznosak voltak, így szakmai-tanulási szempontból mindenképp hasznos volt a félév, ha rengeteg dolgot, amit szerettem volna, nem is tudtam megvalósítani. Ha valaki egyedül megy az SZFE-re, egész konkrétan valamelyik 6x7 osztályba, a legkönnyebb út az, ha csatlakozik valamelyik stábhoz és velük tevékenykedik (de fő szerepe nyilván nem lesz). A nehéz út, ha egyedül próbál meg összehozni valamit, alkalmi segítséget kérni innen-onnan, de az meg tényleg nehéz, mert érthető módon mindenki a saját stábfeladataival lesz elfoglalva (a csoporttársammal ketten is igencsak nehezen boldogultunk).

Soha nem voltam Budapesten hosszabb ideig, csak átutazóban, de ahhoz képest csak néhányszor mentem át véletlenül Budára, szóval a tájékozódás nem különösen problémás (elég sok ingyen wifi van szanaszét a városban, rengeteg használtam a google maps-et).

Nem hiszem, hogy Budapestről bármi újat tudnék mondani: van minden. Engem alapvetően a kulturális dolgok vonzottak (mozi, színház, különböző irodalmi előadások, stb.), természetesen volt bőven, amiből válogatni, de aki egy minimál techno partyn vagy egy progresszív death metal koncerten szeretne kikapcsolódni, nyugodtan megteheti.

Hazaérkezéskor természetesen az otthoni vizsgákkal való boldogulás okozott némi problémát, de elég sok tantárgyat sikerült elfogadtatni (az különösen hasznos, hogy félév közben is lehet módosítani a tantárgyakon), végül hat tantárgyból kellett vizsgáznunk (amelyek közül három igényelt komolyabb felkészülést) és a tanárok is rugalmasan kezelték a helyzetünket, így igazából erre nem lehet túl sok panaszom.

Valószínűleg néhány dolgot másképp csinálnék, ha még egy félévre mennék, de alapvetően egy jó és hasznos félév volt, különösen tanulságos volt látni egy teljesen más oktatási struktúrában tanuló hallgatók munkamódszerét (ami így többé-kevésbé kívülről nézve egy eléggé működőképes rendszer), illetve a szórakozásra is adódott lehetőség bőven, de persze a Budapest adta lehetőségek kiaknázására elég sok erasmusos félévre lenne szükség.