Búzási Gyopár, Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Média Design szak, Budapest

Már régóta érdekelt az Erasmus program, s végre adódott a lehetőség. A jelentkezés, a maga nemében, nem volt nehéz, én nagyon lelkes voltam, s mindenki más nagyon segítőkész, ezt külön hangsúlyoznom kell, mert szinte elkéstem a jelentkezést, a titkárnők mentettek meg. Igaz, hogy rengeteg papírt kellett összeszedni, ami azért egy elég fárasztó tevékenység, de végül is minden meglett. Ami valójában nehézséget okozott az a tantárgyak egyeztetése volt a két egyetem között, (a Learning Agreement első részének kitöltéséről van szó). Ez a nehézség egyrészt azért volt, mert nem kaptunk a leendő tantárgyakról konkrétumokat a fogadóintézménytől, másrészt az Erasmus felelős tanár nem igazán volt tisztában ennek az adminisztrációs folyamatnak a pontos működésével, másrészt nem tudta, mennyire egyeztethetőek a tantárgyak, mert a szak, amire jelentkeztem (média design) eléggé különbözött a saját szakomtól. Ez a bizonytalanság később is okozott kisebb bonyodalmakat, de végül persze ez is megoldódott.

Sikeresen jelentkeztem, így Budapesten tölthettem fél évet, a MOME Média Design szakán. Budapest, napsütés, vagányság. Félévkezdéskor még voltak nehézségek a tantárgyfelvételkor, beletelt egy kicsi időbe, míg letisztult a helyzet, de kint is igazán segítőkész voltak az emberek, mindenkinek az volt a fő szempont, hogy érezzük nagyon jól magunkat a félév során. Az utazást és a szállást magamnak kellett megoldanom, az egyetem nem tudott biztosítani bentlakást, de rengeteg albérlet lehetőséget kerestek nekünk. Én nem szorultam rá, mert a budapesti rokonaimon keresztül találtam egy nagyon jó szállást, az egyik legjobb környéken. A többi Erasmusos csoporttársamnak is nagyon jó szállásuk volt, (mind a belvárosban laktunk).

Nagyon jól fogadtak minket a MOME-n, részletes tájékoztatót adtak mindenről, kezdve az egyetemen való eligazodástól, a jó éttermeken, galériákon, színházakon keresztül, egészen a legjobb bulizó helyekig és kocsmákig mindent elmondtak.Mi Erasmusosok legalább 30-40-en érkeztünk, különböző szakokra, főleg európai országokból, de pl. nekünk a média design szakon volt két hongkongi csoporttársunk is. Nagyon színes, szimpatikus társaság volt, és elég összetartó banda, nem nehéz ismerkedni, főleg annak, aki jól tud angolul. Én nem tudok olyan jól, de nagyon hamar összeismerkedtem mindenkivel. Az Erasmusos társaság alapból nyitott. Sok programot szerveztek, én annyira nem voltam arra szorulva, hogy mindig velük tartsak, egyrészt a nyelv miatt, az egyetemen bárkivel össze tudtam ismerkedni könnyedén, akivel akartam másrészt, mert így is sok ismerősöm volt már Budapesten. Sok Erasmusos és MOME-s buli volt szervezve, s mind nagyon vagányak, s rendhagyóak voltak. Egy néhányon a tanári gárda is részt vett, de olyan lazák s jó fejek voltak, hogy teljesen elvegyültek a társaságba. Élmény volt velük. (A momésok nagyon tudnak bulizni.)

A tantárgyfelvétel, mondanom sem kell, teljesen eltért attól a modelltől, amit korábban kidolgoztunk a szerződésben. (Ami nem nagy baj, mert ez félév közben is változtatható.) Hogy őszinte legyek úgy indultam neki az Erasmusos félévnek és a MOME-nak, hogy nagyon sokat vártam tőle. Egy olyan élményre számítottam, ami később teljesen megszab, és amivel olyan technikai tudást szerezhetek meg, amit itthon nem. Az az igazság, hogy az elején csalódott voltam kicsit, mert kint nem konkrét tudást akartak belénk verni, inkább hagyták, hogy szabadon csináljunk, amit akarunk, a tanárok csak kicsit terelgettek. Aztán a félév közepe fele rájöttem, hogy amit itt meg fogok tanulni az az, hogy hogy kell dolgozni. Egy olyan attitűdöt tanulhattam meg, aminek itthon nem voltam birtokában. Újfajta távlatokat nyitott előttem ez az egész, megtanultam más méretekben és merészebben gondolkodni. A MOME-n, ami nagyon újdonság volt az a tanár és diákbrigád hozzáállása. Rengeteg „nyitott fejű”, izgalmas, színes, tehetséges és (érdekes módon) nagyon jókedvű emberekkel találkoztam.

Nagyon érdekes projektekbe fogtam bele, és vettem részt. Ahogy így vissza tekintek, egyre hasznosabbnak érzem a Budapesten töltött félévemet, és rajtakapom magam, hogy az itthoni megnyilvánulásaimban előjön az, amit kint tanultam, és igazán hasznosnak érzem. Úgy érzem, sokkal könnyebben megállom a helyem, és feltalálom magam helyzetekben. Nem tudom, hogy alakult ki, de olyan lendületet adott, amiért nagyon hálás vagyok.

Ami nehézség volt, és igazán nehéz, az az otthoni egyetememen való boldogulás volt. Mivel a Média Design tantárgyai nagyon különböztek az otthoni (kötelező) tantárgyaktól, ezért alig tudtam pár tantárgyat elfogatatni (összesen négyet sikerült). Tehát szinte minden tantárgyból kellett vizsgáznom. Összesen 24 tárgyból, ami 72 kreditet jelentett arra a félévre. (Ez amiatt több az átlagnál, mert itthon a rendezés és az audiovizuális kommunikáció szakokra is jelentkeztem). Ilyen felállásban nagyon nehéz volt vizsgáznom, sokszor nehéz volt követni az otthoni eseményeket, és kommunikálni az otthoni tanárokkal (akik nagyon sok esetben nem voltak tekintettel a „különleges” helyzetemre). Bár igaz, hogy szinte minden segédanyag elérhető volt számomra, de egyszerűen nem tudtam annyira, azokra a dolgokra fókuszálni, melyekkel nem nap, mint nap foglalkoztam. A vizsgaidőszakom így nagyon hosszúra sikerült, és csak akkor jöhettem haza (a szerződés szerint), mikor itt már meg volt kezdődve a vizsgaidőszak.Viszont fejlődik mindenki, most láttam, hogy a második félévben elutazott Erasmusos csoporttársaimra kicsivel nagyobb tekintettel vannak a tanárok, és gyakrabban tájékoztatják őket az itthoni helyzetekről. (Ez lehet amiatt is van, hogy ketten mentek, s én csak egyedül voltam)

Mindezzel együtt minden vizsgámat le tudtam rakni, (a budapestieket nagyon sikeresen, itthon viszont sok esetben nem a legjobb jegyekkel). Hazaérkezésem után még volt néhány nehézség a papírok elintézésével, de persze megoldódtak ezek is, (főleg hála az Erasmusos adminisztrációs személyeznek).

Összességében nagyon jó élmények értek Budapesten, emberi és szakmai szempontból is. Az sem volt hátrány vagy akadály, hogy egyedül mentem. Tényleg élmény volt, egy olyan félév, amit nem cserélnék el, és komolyan, hálás vagyok, hogy részt vehettem.