Antal Szabolcs, Filmtudomány mesteri szak, II. év

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

Többen kérdezték, miért nem megyek valahová távolabb? A nyugati egyetemeken színvonalasabb az oktatás, jobbak a körülmények, eligazodni olyan váorsban kihívás, ahól még nem töltöttem el érdemben időt, Portóban a legynagyobb a buli, a kultúrák, meg a stb.

Nekem most fontosabb volt az, hogy szakmai tőkét kovácsoljak az Erasmus adta lehetőségekből, és egy olyan helyen, ami egyébként sem áll távol tőlem, aminek már ismerem kicsit a szabályait, lehetőségeit. Ezért választottam Pestet, és ilyen értelemben egy felderítés volt, egy kóstoló, ahhoz, hogy megtapasztaljam, ideig-óráig megéri kitelepedni.

Lakáskeresés. Soha nem egy egyszerű dolog, ezért nem is vettem részt benne, a barátaimra hagytam, hogy később, amikor hideg lett és a hatalmas házban elkezdtünk fázni, legyen kit felelősségre vonni. Azóta is várjuk, hogy beinduljon a távfűtés, a nap. Viccet félretéve, megéri időben nekifogni albérlet, de inkább valami más szálláslehetőség után nézni. Nagyon drágák Pest belvárosában a lakások, jó esetben is el tud menni az ösztöndíj több, mint fele egy szobára, és senki nem akarja utazással eltölteni az amúgy is rövid napjait. A bentlakásokat általában már nyár elején meghirdetik és nagyon gyorsan lezavarják a jelentkezést, ezért érdemes szemfülesnek lenni.

Az egyetem egyáltalán nem volt kérdés. Még a legelején tudtam, hogy a legjobb helyre jelentkezem, és utólag is azt gondolom, hogy a lehető legjobb helyen töltöttem az elmúlt félévet. A Színház és Filmművészeti egy bejáratott és jól működő belső struktúrával rendelkezik. Az évfolyamok vezetői és tanárai rendszeresen konzultálnak, arról, hogy az adott évfolyam hol tart, milyen feladataik vannak, röviden: mindenki szem előtt van az egyébként is kis számú csoportokban. Ráadásul olyan emberektől lehet tanulni, akik nem csak, hogy aktívak a szakmában, hanem a legjobbak is (ez a mondat nyomokban szubjektív gondolatokat tartalmaz). Emellett, az egyetemen vállaltan elitképzés folyik, nem indulnak egymás után, minden évben azonos profilú osztályok, szóval elsősorban nem az erasmusos diákok fogadására van berendezkedve. Ennek ellenére diákok, tanárok, koordinátorok, titkárok készségesen segítettek, hogy megtaláljuk a helyünket. Tipp: Nem árt, ha még pályázás előtt utána érdeklődtök, hogy milyen osztályok vannak, ki vezeti az osztályt, és legalább egy ott tanuló diáknak jelzitek szándékotokat.

Még friss az élmény, úgy hogy nehezemre esik összefoglalni, hogy nekem milyen volt, de egy pár foszlányt leírok. Máthé Tibor MA végzős operatőr osztályába kerültem, és nagyjából az egész hetet lefoglalta az egyetem. Ahhoz képest, hogy az utolsó hónapok hangulata érződött az osztályon, elég intenzíven zajlotak az órák, rengeteg jó infó hangzott el, nagyon sok elemzés volt és teljes mértékben gyakorlati megközelítésből. Nem tudok fontossági sorrendet felállítani, hogy mi volt jobb, vagy hasznosabb, mert mindenből lehetett tanulni. A hétből két teljes napot lefedett az opgyak, ahol minden héten egy komplex kameramozgást világítottunk be és dinamizáltunk, rengeteg kézikamerázás volt, és ezt egy viszonylag – legalábbis az itthonihoz képest – jól felszerelt filmstúdióban. Volt képelemzésünk, ahol a kép szerkezeti elemeit vettük sorjába hétről-hétre. Mindig egy bizonyos szerkezeti elemhez igazodva voltak képek hozva és átbeszélve, és ehhez kellett nekünk is fényképeznünk. Volt digitális trükk, világítottunk zöldháttér előtt, tanultunk világítást többkamerás jelenetre tévéstúdióban, rengeteget beszéltünk kiemelkedő alkotókról (és alkotókkal), volt színész vezetés, filmnézés az archívumban, és ha mind kifejteném, hogy milyen hasznos volt, nem érnék a végére. Nyilván, ez nem így alakul, ha nem fogadnak be az évfolyamtársak, meg a tanárok. Megér egy külön köszönetet az is, hogy nem egy felületes iskola élményem maradt ebből az Erasmusból, hanem arcok és közösségi élmény.

Természetesen, volt helye a kikapcsolódásnak is, Pest egy igazán élhető város, ahol minden este akad mit csinálni, bármikor beülhet az ember egy jó koncertre, vagy csak egy olyan kocsmába, ahol még biztos nem járt, vagy éppen akármi. A végére itt egy pár fotó, lehet nem a legemlékezetesebb dolgok, de ezekről találtam. Köszönöm a lehetőséget!