Incze Kata, Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest

Az Erasmus már az egyetemi tanulmányaim elkezdése előtt tervben volt számomra,  elsőéven a szesszióban pedig már motivációs erőként működött. Ennek ellenére kicsit szomorúan váltam el (a nyári gyakorlat során még közelebb került) másodéves osztályomtól, de abban a reményben, hogy azért a MOMÉn jó lesz, Budapest csodás, Kolozsvár különben is kezd ingerszegénnyé válni. Persze volt egy kép a fejemben A Tökéletes Eramusos Félévről, de biztos voltam benne, hogy közel sem lesz olyan. Nos, pontosan olyan volt.

Mobilitásom idején a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem épp egy költözési folyamatban volt, ezért szeptember helyett csak októberben kezdtünk, ami eléggé felgyorsította a félév ütemét és gyakran okozott technikai problémákat. Ennek ellenére az egyetem munkatársai és a tanárok is nagyon segítőkészek voltak (akárcsak az otthoniak is,  Albert Kati koordinátornak ezer köszönet ezúton is). Az angol kurzusok mellett magyarokat (ezen belül BA-s és MA-s) tantárgyakat is felvehettem, mindenki szívesen fogadott. A többi Erasmusos hallgatóhoz képest sokkal többet vállaltam a megfeleltetés érdekében, de mindenképp jobb ötletnek tűnt, mint otthon vizsgázni.  A kurzusok nagyrésze eléggé eltért az otthoniaktól, itt a hangsúly a designon és a vizuális nyelven volt, ami nagyon izgalmas váltás volt számomra. A legtöbb gyakorlati óránk egy féléves projekt, amit konzultációs alkalmak során beszéltünk meg hétről hétre. Elvárásaimmal szemben nem a saját megoldásaim leptek meg egy adott feladatra, hanem az, ahogyan mások oldották meg ugyanazt. A média design csoportban 8-an voltunk, és mind összetéveszthetetlenül különbözőt láttunk meg valamiben. Nagyon más munkákat, merész dolgokat és tehetséges embereket láttam, ami segített valahol elhelyezni saját magam is. Szóval úgy érezem, többet tanultam mások munkáiból, érzékeléséből, mint a saját magaméból. Lehet, hogy ezzel mindenki így van, de most vettem észre magamon először. Ezen túl nagyon tetszett az egyetemen működő rendszer amibe inkább a magyar órákon való részvétel során láttam bele. Nagyon intenzív munka folyik, nagy elvárásokkal, de ugyanannyi belefektetett idővel a tanárok részéről (is).

Az egyetemi projektek sikeres kivitelezése ellenére még mindig úgy éreztem, hogy fejlődnék kicsit szakmailag, ezért kerestem meg egy gyártásvezető ismerősöm, hogy tudnék-e segíteni neki filmkészítésben. És tudtam, így lettem gyártásvezető egy a Színház- és Filmművészeti Egyetemre készülő (egyébként félig ex-Sapis!) vizsgafilm során. Kétnapos, tulajdonképpen első, hajnali négykor kelős forgatási élményem volt,  szuper stábbal, nagyon vagány és hasznos élmény volt. Ugyanakkor beajánlottak egy reklám és animációs céghez, ahol jelenleg (Makoveczes, 1 hónapos mobilitásom alatt) dolgozom, már fizetés és kicsivel több feszültség ellenében.

Új emberek megismerése az egyik kedvenc dolgom a földön, úgyhogy ezzel kapcsolatban nem voltak félelmeim. Mivel különböző órákra jártam be, elég sok évfolyamot ismertem meg, de igazán jó kapcsolataim az Erasmusos csoporton belül alakultak ki. Legalább hét különböző nemzetiségű ember volt. Ezt a diverzitást eddig sosem láttam akadálynak, persze most sem volt az, rengeteg időt töltöttünk együtt, mindenki szuperül beszélt angolul, főztünk, jártunk egymáshoz borozni, kiállításokra, bulizni, moziba, szinte mindig együtt voltunk egyetemen kívül is, sőt, a vizsgák lejárta után elmentünk Szlovákiába egy hétvégére (ami simán kijön az Erasmus pénzből). Már vannak terveink, hogy kivel hol fogunk találkozni a nyáron. Emellett egy nagy szerencse folytán nagyon jó helyen laktam, láttam az ablakból a Dunát, mindig történt valami, kapkodtam a fejem épp az orrom előtt elmenő busz előtt, hétkor keltem hogy érjek a napom végére, de szerettem ezt az áramlást.

Annak ellenére, hogy sem Budapest, sem az első lehulló hó nem volt annyira egyedi élmény nekem (mint például két londoninak), nagyon szerettem ebben a városban létezni, csodás embereket ismertem meg, kísérleteztem magammal egy idegen helyzetben, tényleg szakmailag nagyon sokat tanultam és tulajonképpen könnyen hozzászoktam ahhoz is, hogy minden külföldinek elő kell adnom Erdély rövid történelmét a félreértések elkerülése végett. Szóval úgy gondolom, az Erasmus tényleg a legjobb dolog, ami egyetem alatt történhet.