Székely Róbert, Filmtudomány mesteri szak, II. év

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

Az én Erasmusom Budapesten

2016 szeptember elején eljött az a nap, amikor Budapestre utazok, Szabolcs osztálytársammal, mivel kezdődik az Erasmusos kintlétünk. A terv az volt, hogy este bepakolunk mindent az autóba, reggel csak beülünk és levezetünk Budapestig. Ültem a szobámban, minden cuccom a kocsiban volt és vártam. Lefeküdni még korán volt, kimenni a városba meg már hiába, mert másnap utazunk. Elővettem a telefonomat és felhívtam Szabolcsot, aki mint kiderült ugyanilyen helyzettel küszködik. Nem kellett sok győzködés, felvettem a kabátom, beültem a kocsiba, elvettem Szabolcsot a lakásától, és még aznap este nekivágtunk Budapestnek. Hosszú volt az út, többször is megálltunk, de mivel éjjel utaztunk nem volt nagy a forgalom és jól utaztunk, majd hajnalban sikeresen megérkeztünk Budapestre a lakásunkhoz, amit 4en béreltünk: 3-an fiúk, osztálytársak és egy volt osztálytársunk, Katalin.

Mivel 2014-ben már egyszer voltam Erasmuson a Színház-, és Filmművészeti Egyetemen, a város és az egyetem nem volt idegen, csupán az osztály volt más. Mint kiderült, ez volt az első év, hogy a Filmművészetire több Erasmusost fogadtak, mint eddig: szám szerint tizenkettőt. Enyhén sokk volt ez az egyetemnek, mivel nem tudták mit kezdjenek azokkal a diákokkal, akik nem tudnak magyarul, hisz angol nyelvű oktatás nemigen folyik az egyetemen. El kellett magyaráznunk, hogy mi márpedig magyarok vagyunk, és szeretnénk részt venni a magyar nyelvű órákon is. A koordinátorunk beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy személyesen keressük meg a tanárokat és kérjük áldásukat rá. Azzal a szándékkal mentünk, hogy egy mesteris osztályhoz csatlakozhassunk, és azokra az órákra járjunk be, amikre az illetékes osztály. Ez az osztály Máthé Tibor, neves magyar operatőr, osztálya volt, másodév MA-s. Picit félve érkeztünk be az első órájára, mert a régi diákoktól mindenfélét hallottunk Tiborról, egzotikusat és jót. Bemutatkoztunk és elmondtuk, hogy mik a szándékaink. Azzal kezdte, hogy először is, itt ők tegeződnek. Másodszor, meg hogy szívesen lát minket, jöhetünk nyugodtan minden órájára, azzal a feltétellel, hogy tényleg járni fogunk és teljesítjük a feladatokat, amiket kell. A közös tegeződésünk egész pontosan 12 percet tartott, ami idő alatt rájöttünk, hogy a tegeződés az úgy van, hogy ő minket tegez, mi meg magázzuk őt, hisz a saját diákjai is tanár úrnak szólítják és enyhén lehajtott fejjel teszik fel a kérdéseket is. Félreértés ne essék, Máthé Tibortól nagyon sokmindent tanultunk, úgy szakmailag mint hozzáállásilag is, hiszen ő a szigora mellett egy nagyon vagány ember.

Felvettük a Máthé tanár úr óráit, meg még egy pár tanárét, akik az SZFE-n tanítottak, emellett egy pár tárgyat, amit azoknak az Erasmusosoknak találtak ki, akik nem tudtak magyarul. Ahogy kialakult az órarend, volt egy rutinszerűsége az ottlétnek: hétfőn színészvezetés, kedden fotóelemzés és adaptáció, szerdán-csütörtökön operatőri gyakorlat (tovább: opgyak), péntek-szombat-vasárnap többnyire szabad. Ez volt a váza a félévnek, kivéve azokat az alkalmakat amikor, Tibi bácsi küldött egy emailt, hogy: "Szevasztok, holnap vetítés az Archívumban. Aki nincs ott megbukik. Üdv. MT." Gyakran spontán volt az óraszervezés, és ez adott egy lazaságot a programnak. Mindig más volt, néha váratlan, de mindig jó. Volt hogy, spontán, a tanár úrnak eszébe jutott, hogy meg kéne nézni a Barry Lyndont, mert egy jó film, következő héten megbeszéltük és a film után jól ki is veséztük.

Érződött ezen az osztályon, hogy mesterisek. Ezek a srácok lehúztak 5 évet egymás mellett, ez az utolsó évük, már szinte formalitásból járnak órákra, végzik a feladatokat, valószínű, hogy ebből is fakadhat az a lazaság, amit ez előtt két évvel, egy alapképzéses osztály első évén szigornak és fegyelemnek neveztem. Már megvolt a rutinjuk egy csomó olyan dologban, amiben nekünk még bőven van fejlődnivalónk. Szabolccsal katonásan bejártunk minden opgyakra és órára, ezzel is sürgetve a felzárkózást a többiekhez  -  amiért félév végén meg is dicsértek minket, hogy milyen komolyan vettük, bejártunk órákra, és elvégeztük a feladatokat, akkor is ha láttuk, hogy a többiek néha ellazázzák.

Az egyetemi személyzet rendkívül segítőkész, külön kiemelem Sziopisz Marit, az egyetem titkárnőjét, aki nélkül az egyetem fejvesztve szaladna körbe-karikába. Nagyon sokat segített abban, hogy kitaláljuk, hogy hogyan tudjuk a tárgyakat összeegyeztetni, ezt egy órarendbe foglalni és a Neptunba mindent szépen bevezetni. Nélküle nem sikerült volta. Köszönjük Mari!

TERMOPÁNOS LAKÁSBA KÖLTÖZZ ha télen mész Erasmusra! Lakótársaimmal a nyár végén felutaztunk Budapestre, hogy lakást keressük erre a fél évre. Találtunk is, egy nagy tágas polgári lakást egy terézvárosi bérházban. 103 négyzetméter, 4 méteres belmagasság, 3 szoba, minden pöpec. Volt saját szobám! 

Két paplannal takaróztam azon az éjszakán, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen a matracomon keresztül oson be a hideg a paplan alá. 19 fokon tartottuk a lakást, mert próbáltuk a hatalmas gázszámlát megúszni. Igen ám, de egy ekkora lakást hihetetlen nehéz kifűteni, amikor kint -12 fok van. Vettem szigetelő gumit az ablakra, internetes cseleket is bevetettem, a rolót nap közben is lehúzva tartottam, de így is néha fáztunk. Jól fel voltunk mindig öltözve. Túléltük!

Mázli: A kintlétem alatt az SZFE felvételit hirdetett mesterszakra, amire jelentkeztem is. Elég nehéz volt összeegyeztetni a felvételi különböző fázisait a vizsgázással és az ünnepekkel, de valahogy minden beesett a helyére és felvettek! Az az osztály indított mesterit, amelyikhez az utolsó Erasmusos kintlétem alatt csatlakoztam, így ismertem az osztálytársakat és a tanárokat is. Félreértés ne essék: kemény volt.  Ez volt a film, amit forgattam a felvételi utolsó fordulójára. Ez a film a mi lakásunkban játszódik: körbe lehet nézni. (Nem biztos, hogy ez a link mindig élni fog)

Összességül: jól telt.
Hasznomra vált? Igen.
Tanultam? Igen
Ismerkedtem a szakmában? Igen
Megismételném? Naná.