Bustya Áron – Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

BODDAH Riotfilm Kft. (Budapest, Magyarország)

Megpályázni, reménykedni, majd felkészülni:

Amikor megkezdtük a 3. év második félévét, az évfolyamon belül kialakult baráti társaságunkkal közösen terveztük az Erasmus+ program által biztosított szakmai gyakorlatokra biztosított helyek megpályázását, hiszen tudtuk azt, hogy egy idegen városba egyedül kiutazni megpróbáltató feladat lenne. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, hiszen sok cégnél (filmprodukciós irodák, stúdiók, filmarchívummal foglalkozó irodák és így tovább) jelentkeztünk, de alig kaptunk választ. Ezért ha annak reményével olvassa bárki is ezt a beszámolót, hogy segítséget vagy esetleg útmutatót találjon benne, akkor rögtön itt is van az első tanácsom: mindenképp olyan céget válassz a szakmai gyakorlatod idejére, ahol van legalább egy személyes kapcsolatod, akivel biztosított a folyamatos kommunikáció. Egy kolozsvári filmes workshopon ismertem meg Szimler Bálintot (a Kodály Method és a Balaton Method rendezője) aki ajánlotta számomra a Boddah filmprodukciós irodát, melynek alapító tagja, ezért számomra biztosított volt a folyamatos kommunikáció a fogadó céggel, ami fontos, hiszen mint bármilyen hivatalos és többszörösen ellenőrzött eseménynél, az Erasmus+ szakmai gyakorlatok esetében is sok az aláírni, pecsételni szükséges dokumentum. A jelentkezési és pályázati papírok kitöltése nem okozott gondot, ahogyan a nyertes pályázatom utáni lépések is könnyedén jöttek, melyben nagy szerepet játszott Sulyok Kármen Erasmus-titkár önzetlen és mindig segítőkész magatartása, amit ez úton is meg szeretnék köszönni: köszönöm, Kármen! Nélküled sokkal több fejfájást jelentett volna a felkészülés!

Megérkezni, hozzászokni, akarni:

A sikeres Erasmus+ pályázást a sikeres államvizsga követte, ami egyben feltétele is volt a kiutazásunknak, így júliusban egy hatalmas tehertől megszabadulva terveztem a budapesti kiutazást. Fontos momentuma volt a lakhatás biztosítása, amivel kapcsolatosan a második fontos tanácsom következik annak, aki okulni szeretne ebből a beszámolóból: mindenképp érdemes egy belvárosi szobát bérelni, még akkor is, ha a bérleti díj ára az egykori kolozsvári albérleted kétszeresének felel meg. Budapest hatalmas város, rengeteg a látnivaló, ezért óhatatlanul fontos, hogy az okulás, a tanulás, a felkészülés mellett kellemesen teljen az eltöltött idő, ezek elérésében pedig rengeteget segít egy belvárosi szoba. A Keleti pályaudvartól pár percre laktam, ahol a tömegközlekedési járművek szinte karnyújtásnyira voltak, ami kifejezetten boldoggá tett engem, hiszen hajlamos vagyok a késésre, így pedig sikerült korrigálnom ezt az idegesítő szokásomat. Pár perc metrózásra voltam a Boddah irodájától, és már az első nap éreztem, hogy szeretni fogom az itt eltöltött idő minden egyes percét. Az első munkanapomon megismertem személyesen is a mentoromat, Osváth Gábort, a befogadó produkciós irodám producerét, valamint az ő jobb kezét, Tóth Annát. Mindketten fantasztikus személyek, akik elláttak hasznos tanácsokkal a négy hónap alatt, számíthattam rájuk bármilyen szituációban, és ami a legfontosabb: sok mindenkinek bemutattak. Mert legyünk őszinték, ez a filmes pálya csak akkor tud igazán működni, különösképp ha rendezői, forgatókönyvírói vagy akár vágói, produceri (!!!), hangos pályán gondolkodnánk, ha megvannak a kellő kapcsolatok egy projekt elindításához. Mentoromnak köszönhető, hogy ott lehettem az Oscar-díjas Deák Kristóf legújabb TV filmjének, a Foglyok plakátjának a fotózásán, gyártásvezető asszisztensként segíthettem Konkol Máté kisfilmjének a forgatásán, vagy éppen a Szép csendben mozifilm (r. Nagy Zoltán) premier előtti vetítésén segíthettem az előkészületekben, így megtapasztalva azt, hogy egy vetítés megszervezése mennyi feladattal jár. Ezek mellett belekóstolhattam a filmek fesztiváloztatásának a világába, amely szintén nagyban segít felkészülni az előttem álló élet megértésében, hiszen az egyetemet elhagyva magunkra vagyunk utalva, és bizony nem sokat hallhattunk diák-éveink alatt arról, hogy mi is vár ránk a diplomaosztás után. Ami nagyon fontos tanulság volt számomra a négy hónap alatt az a következő: ha nem akarunk valamit iszonyatosan nagyon, akkor esélyünk sincs elhelyezkedni. Hihetetlenül pezseg a budapesti filmes élet, volt olyan, hogy statisztaszerepeket vállaltam el filmekben csak azért, hogy részt vehessek minél több forgatáson, és bizony nagyon erős, kreatív embereket ismerhettem meg, akik szinte mindig dolgoznak, mindig terveznek egy újabb filmet, és sosem ülnek a babérjaikon. Ez egy olyan munkamorál, ami az egyetem alatt szintén nem tudott kialakulni bennem, ezért hálás vagyok, hogy szembesülhettem azzal, hogy mit is jelent a való életben érvényesíteni az akaratomat, terveimet.

8 óra munka, 8 óra pihenés…

Az elmúlt 4 hónapra visszatekintve, az öntudatos munka, az éjszakákba nyúló forgatások, a korán kelések és későn fekvések mellett az is nagyon fontos, hogy volt alkalmam megélni rengeteg csodálatos pillanatot a gyakornokságtól függetlenül. Budapest tényleg a lehetőségek városa, és ezeket ki kell használni. Az Erasmus+ program által biztosított ösztöndíj egy olyan anyagi hátteret adott, ami lehetővé tette azt, hogy színházba, moziba és koncertekre eljárhassak, anélkül, hogy aggódnom kelljen a belépők árai miatt. És ez fontos, hiszen egy alkotói pályát választó embernek keresnie kell az olyan közegeket, társaságokat, eseményeket, ahol megcsókolhatja a múzsa, és egy készülő projekthez löketet biztosíthat.

Összességében úgy érzem, hogy életem egyik, alighanem a legjobb döntése volt szakmai gyakorlatra jönnöm, hiszen szakmai szempontból a lehető legjobb városban éltem, befogadó környezetre találtam, mind a fogadó cégnél, mind a mindennapokban. A kaland pedig folytatódik: decembertől egy olyan ösztöndíjas vágóképzésen vehetek részt Budapesten, amit nem tudtam volna megpályázni, ha ősszel nem tartózkodom a fővárosban.

Köszönettel tartozom osztályvezetőmnek, dr. Virginás Andreának, amiért támogatott, amikor erre szükségem volt, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának valamennyi illetékes alkalmazottjának és tanárának, amiért bizalmat szavaztak nekem, Kármennek a rengeteg e-mailért és emberfeletti munkájáért, valamint szüleimnek, nagyszüleimnek, amiért mellettem álltak, támogattak, és számíthattam rájuk.