Vadász Botond – Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Flashback Stúdió (Budapest, Magyarország)

A mobilitás megkezdése előtt lázasan keresgéltem olyan fotóstúdiók után, ahol biztos lehettem benne, hogy a négy hónap eltelte után egy olyan szintű szakmai tapasztalatra tehetek majd szert, amely által kényelmesen tudom majd érezni magam egy ilyen környezetben. Több ismerősöm is a Flashback stúdiót említette, elmesélve személyes tapasztalatait, vagy hogy ő is mennyire itt szeretne majd internshipezni, hiszen ezáltal mindenképp egy jelentős fejlődésen menne át. Szerencsére végül néhány egyeztetés után a Flashback-csapat tagjaként emlegethettem magam, még ha csak egy átmeneti időszakra is.

Már az első nap bedobtak az úgynevezett mélyvízbe, hiszen egy nagyszabású, két napig tartó fotózással kezdődött az internship. Egy cégnek az új asztalairól készültek fotók, mindegyik külön díszlettel és külön bevilágítással. Természetesen ez azt is jelentette, hogy egy elkészült fotó után mindegyik asztalt ki kellett cipelni, majd egy másikat bevinni. Nagyjából ezzel telt el az első két napom. Nem tartom magam egy olyan embernek, aki a fizikumot ilyen intenzíven megterhelő tevékenységekben jól teljesítene, így az első két nap kissé csalódás volt számomra. Viszont a mentorom, Csaba megnyugtatott, hogy nem minden fotózás lesz ennyire para. Ez így is volt. Minél több fotózáson vettem részt, annál világosabbá vált, hogy egy ilyen neves (Magyarország ha nem is legeslegje, de egyértelműen egyik legjobban felszerelt stúdiója) és professzionális stúdióban hogyan történnek a dolgok.

Természetesen megrendelésekre dolgoztunk, a fotók „alanyai’’ leginkább tárgyak (ruhák, kozmetikumok, különböző dekorációs elemek, stb.) voltak, de modellekkel is készültek fotók. Azt már korábban is tudtam, hogy a tárgyfotózás egy sokkal komplexebb folyamat, leginkább világítás szempontjából, de ezt személyesen heti szinten többször is megtapasztalni, főleg Csaba vezényletével – egy másik szintre került ez a típusú fotózás az elképzeléseimhez képest. Szinte minden tárgyat teljesen másképp kellett bevilágítanunk, hogy elérjük a várt eredményt, és a végső fotó kifogástalanul nézzen ki. Érdekes volt szemtanújának lenni ennek a folyamatnak, ahogy csupán egy kisebb változtatással (derítés, szűrők használata, blendék értékeinek változtatása, stb.) mennyivel precízebb eredményeket értünk el. Ezért is gyakran fotókat készítettem a telefonommal különböző fázisokról, majd az elkészült fotókról is, hogy ezáltal szembetűnőek legyenek a különböző világítástechnikák által elérni kívánt cél. Csaba mindig profi munkát végzett, így biztos lehettem abban, hogy a stúdióban látottak a későbbiekben hatalmas segítségemre lesznek majd. A legtöbb fotózáson volt mellettem egy másik asszisztens is, aki néha ugyancsak besegített, ha például több derítőlapot kellett tartani egyszerre, vagy időszűke miatt több kézre volt szükség egyidőben. Ilyenkor ők segítettek ki, hiszen Csaba közben a fotók készítével és a tárgyak precíz elhelyezésével vagy a modellek eligazításával volt elfoglalva. Rengeteg eszköz volt a raktárban, amelyeket közül sokat még korábban nem is ismertem vagy nem tudtam pontosan mire használják, úgyhogy az első egy-két hónapban számomra is hatalmas segítség volt, hogy volt egy bónusz ember, aki el tudott igazítani a raktár labirintusában. Tőlük tudtam kérdezni a fotózás közben, amikor épp Csaba túl elfoglalt volt, és mindig türelmesen és részletesen elmagyarázták, hogy éppen miért azt a világítást használtuk, vagy az eszközök pontos használatában is segítőkész eligazítást kaptam. Ezt mindig nagyon értékeltem tőlük, hiszen nagyon sok olyan új eljárási módszerrel találkoztam, amilyennel korábban más stúdiókban még nem.

Voltak stúdión kívüli fotózások is. Volt, hogy elmentünk egy Balaton-parti házba, ahol stáb segítségével berendezett enteriörről készültek fotók a Nők Lapjának. A legnagyobb túránk viszont a szlovák-magyar határon található Hollóházán volt, ahol a híres porcelángyár megújuló weboldalához készítettünk fotókat a munkálatokról, a gyár különböző részeiről, ott dolgozókról. Ez volt az egyetlen olyan kirándulás, ahol csak Csabával ketten mentünk, megrendelő nélkül, így nagyjából ekkor tudtunk igazán megismerkedni egymással, egy barátibb viszonyt kiépíteni, így én is kényelmesebben tudtam magam érezni a továbbiakban. Nagyszerű lehetőségeket láttam ezekben a kirándulásokban, hiszen egyrészt nagyszerű helyekre látogathattunk el, másrész megtapasztalhattam, hogy milyen a stúdió területén kívüli fotózás, ahol viszonylag limitáltabb világítási eszköz állt a rendelkezésünkre. Ami a leginkább tetszett a négy hónap alatt, hogy nagyon nyitottak voltak, és ha volt egy kis szabadidő egy fotózás közben, akkor bemutattak engem más fotósoknak is, akik egyidőben dolgoztak a stúdió egy másik termében, hiszen fotósok ezeket a termeket ki tudták bérelni, Így számos külsős fotózás is volt. Ezáltal méginkább megnyílt a lehetőségek tárháza számomra, ennek köszönhetően sikerült olyan divatfotózásokon is asszisztálnom, amelyek nem voltak összekötve a Flashback-es fotózásokkal.

Mindent összevetve csak hálás lehetek ennek a lehetőségnek, hiszen egy olyan professzionális környezetben sikerült eltöltenem ezt a néhány hónapot, ahol hozzá tudtam szokni egy fotóstudió mindennapjaihoz, megismerni annak rutinjait, és legfőképp elsajátítani olyan világítástechnikákat, amelyeket bármikor fel tudok használni és fejleszteni. Korábban mindig kényelmetlenül éreztem magam egy ilyen környezetben, hiszen soha nem volt erősségem a rengeteg mechanikai feladat, amelyet egy fotózás igényel, viszont most elsajátítottam egy olyan gyakorlatot, amely által magabiztosabban tudok nekiindulni egy fotózásnak.