Miklós Nóra-Tímea – Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Other Films Kft (Budapest, Magyarország)

A Fotóművészet, filmművészet és média szakon töltött három évem rengeteg mindenre megtanított, viszont úgy gondoltam, hogy mielőtt elkezdeném a mesterit, ki szeretném próbálni magam egy cégnél is, természetesen a szakmámban, hisz jól jön egy kis gyakorlat később, és persze Budapestet is egy olyan helynek láttam, ahol szívesen eltölteném a nyaramat. Emiatt jelentkeztem tavasszal az Erasmus+ szakmai gyakorlatra, és kis gondolkodás után az Other Films Kft.-re esett a választásom, amelyet egy kedves tanárom ajánlott számomra, és csakis jót tudott mondani a cégről és az ott dolgozó emberekről. Így július végén, egy sikeres államvizsgával a hátam mögött, kiutaztam Budapestre. A várostól nem féltem, mivel már éltem Budapesten öt hónapot (szintén Erasmus+ programnak köszönhetően), és a barátaimmal együtt sikerült lakást találnom az utolsó pillanatban. Így tehát július végén kiköltöztem, kipakoltam, és következő nap már kezdődött is a munka.

Az első munkanapon persze picit félve léptem be a helyre, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. A cég két tulajdonosa, Péter és Rita kedvesen fogadott, meggyőztek róla, hogy nincs mitől tartanom, és meséltek a cégről, az ottani munkákról. Bemutattak Völler Ágnesnek, a film vágójának, megbeszéltük, hogy mi lenne a dolgom a következő két hónapban, ha valamit nem pontosan értettem, egyből tudtam szólni, és elmagyarázták. Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilmjén dolgoztunk végig, rengeteg anyaggal, amik egy percig sem voltak unalmasak. Sok olyan dolog volt, amihez nem értettem, de ilyenkor mindig türelmesek voltak velem, leültek, és egy órácska alatt mindig sikerült elmagyarázzák a dolgokat.

A két hónap alatt, úgy érzem, hogy rengeteget sikerült fejlődnöm, és remélem a cég számára is hasznos voltam. Végig otthonosan éreztem magam, ez főleg Ágnesnek köszönhető, akivel nemcsak a munka ment gördülékenyen, hanem rengeteg tartalmas beszélgetésünk is volt mind a mindennapi problémákról, mind politikáról, akár környezettudatosságról, néha persze a saját ügyes-bajos gondjainkról is.

Mivel napi 6 órában dolgoztam, így arra is volt időm, hogy ismét bejárjam Budapest (számomra) legszebb utcáit, ellátogassak a kedvenc helyeimre, időt töltsek az ott élő barátaimmal. Sikerült performanszokra, kiállításokra és koncertekre eljutnom, és néha még aludni is volt időm. Bárkinek ajánlani tudom a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait, nekem volt szerencsém pont akkor ott lenni, amikor A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig és Minden múlt a múltam kiállítás megtekinthető volt. Amit szintén köszönök Budapestnek, hogy már nagyon rég próbálok kicsit környezettudatosabban élni, viszont Kolozsváron a szelektív hulladékgyűjtésnél és a vászonszatyornál nem jutottam tovább, de itt rengeteg embert megismertem, akik ötleteket adtak otthon elkészíthető kozmetikumokra, tisztítószerekre, és hasznos boltokba is belefutottam, úgyhogy már kulacsot is sikerült beszereznem.

Ez már a második Erasmus+ programban való részvételem volt, ahogy már említettem, töltöttem itt öt hónapot, amikoris a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanultam, viszont ez a szakmai gyakorlat egy újabb kihívásnak bizonyult, amit úgy érzem, hogy jól teljesítettem, nagyon jól éreztem magam végig, és egy percig sem bántam meg, hogy jelentkeztem rá. Örültem, hogy a szakmámban tudtam dolgozni, megismerhettem szakmabeli embereket egy másik országban is, és úgy érzem bármikor visszamehetek, mert szívesen fognak ismét fogadni, ami egy részben megnyugvással is tölt el, mert úgy érzem, már van egy biztos pontom munka szempontjából a jövőre nézve. Ezzel a céllal is jelentkeztem az Erasmus+ programba, ezért örülök, hogy ezt sikerült megvalósítanom.

Az első Erasmus+ programom alatt ijesztő volt a papírmunka, de így a második kiutazásomkor már gördülékenyen ment minden, és segítségemre volt benne mind a cég, mind az otthoni Erasmus-koordinátor. Mindig boldogan fogok visszagondolni erre a két hónapra, és bárkinek, aki az Erasmus+ szakmai gyakorlatra való jelentkezésen gondolkodik, őszintén tudom azt mondani, hogy igenis próbálja meg, mert egy fantasztikus lehetőség, és nem fogja megbánni.

Amit így a program végén tanácsolni tudok, az az, hogy mindenképp érdemes időben elkezdeni a lakáskeresést, és ne maradjon az utolsó percre a papírok intézése, ha ez sikerül, a többi már gördülékenyen fog menni.

A másik dolog, hogy a munkán kívül érdemes az adott város embereit, kultúráját megismerni, én személy szerint úgy érzem, hogy mindkét Erasmus utam segített abban, hogy jobban elfogadjam a különböző embereket, kultúrákat, nyitottabban gondolkodjak, és persze emiatt rengeteg fantasztikus élményben is volt részem.