Kovács Nóra – Filmtudomány mesteri szak, I. év

ZLS Productions (Budapest, Magyarország)

Mesteris, Sapientiás hallgatóként ismét lehetőségem nyílt erasmusozni, és rögtön jelentkeztem is, mivel hatalmas lehetőség, és bár általában az oktatási szint nem mindig a legmagasabb, az, hogy különböző kultúrából származó, változatos emberekkel ismerkedhetsz meg, felejthetetlen élmény.

Például az első fél éves tanulmányi mobilitásom alatt megismert emberekkel hamarosan újra fogok találkozni, és folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Pontosan ez a helyzet a budapesti ZLS Productions néhány munkatársával is, akiket megismerhettem nyáron, az Erasmus+ szakmai gyakorlatom során.

A budapesti filmstúdiónál dolgozva Kutyik Gábor producer mellett nagyrészt gyártási feladataim voltak, különböző filmes projektekben. Jó érzés volt reggelente egy produktív, igényes irodába menni, ahol egy fiatal, szellemes csapattal dolgozhattam együtt, a közös célok megvalósításáért. Lehetőségem volt még inkább belelátni a filmkészítés és előkészítés adminisztratív oldalába. Tavalyi gyakorlatomhoz hasonlóan, szerződéseket fordítottam és hoztam létre, kapcsolatot tartottam a megrendelők, a stúdió és az alkotók között. Készítettünk indiai videókliptől kezdve nagyjátékfilmet, így változatos feladataim voltak.

Budapesten töltött nyaram során, ahogy munkám engedte, különböző forgatásokra jártam dolgozni gyakornokként, melyeket itt létrejött kapcsolataim és a Filmesgyakornok oldalon keresztül ismertem meg. Dolgoztam SZFE-s diákfilmben, a volt sapientiás Novák Petiében, Viewfinderes SZFE-s diplomafilmekben, nagy- és kisjátékfilmekben, legutóbb pedig egy TV2-s sorozatban is egy napot. Bár ezek nem fizetős munkák, kiváló lehetőségek a szakmai fejlődéshez és kapcsolatok kialakításához. A felvételvezető néhány óra munka után már jelezte, hogy mindenképp szeretne velem a jövőben is együtt dolgozni és amint időm engedni, fogok is kapni az alkalmon.

A saját projektjeimen is dolgoztam, de azokat igazság szerint kissé el kellett hanyagolnom a hosszas forgatási napok, aktív munka miatt. Viszont ezt nem bánom egy pillanatig sem, ugyanis néha dönteni kell. Elméleti, alkotói munkát végzel, amivel nagyon sok időd elmegy, vagy ami szintén időigényes, de gyakorlatibb jellegű alkotói folyamatokba látsz bele? Én utóbbit választottam, és úgy érzem, ez egy nagy lépés volt számomra a szakmai elhelyezkedésem szempontjából. Remélem, sikerül létrehoznom mesteris diplomafilmem, aminek a forgatókönyvén jelenleg is dolgozom, és egy szintén erős, odaadó és kitartó, kreatív stábbal létrehoznom valamit, amire igazán büszke lehetek. Minél többet ismerek meg a filmes világból, annál nagyobbak az elvárásaim magammal szemben, és annál kritikusabb vagyok, de ha minden az elképzeltek szerint halad, úgy gondolom, eljuthatok arra a szintre.

Érdekes forgatási tapasztalatokon vagyok túl, amiket sajnos Kolozsváron nem élhettem volna át. Dolgoztam nemzetközi produkcióban is meg igen kis költségvetésű diákfilmekben. Ami határozottan közös mindkettőben, az a fáradhatatlan alkotói folyamat szükségessége és a kommunikáció iránti igény. Ugyanis voltak olyan kisebb stábok, ahol mindenki aktívan beszélt egymással, meghallgatták egymást, így a munka nagyon precízen zajlott, és meglepő módon vagy sem, de voltak olyan nagyon nagy költségvetésű produkciók, ahol hatalmas anyagi veszteséggel járt az, hogy nem működött megfelelően a munkatársak közti kommunikáció. Igyekeztem minden esetben helytállni és kitartani a rám szabott feladatok során.

A ZLS! Productions keretén belül folytatott munkám első napján már rám szabtak egy nagyobb projektet. Egy indiai videoklipnek a gyártási folyamatait kellett felügyelnem. Különböző helyszíneket (villa, sétány, hegytető) kellett lefoglalnom, motorkerékpárt kellett bérelnem az indiai megrendelők igényére. Például narancssárga Ducattit szerettek volna, ami egyszerűen nem volt Magyarországon, így béreltem egy fehéret, és ráhúztuk a narancssárga fóliát. Nem lehet néhány mondatban összegezni egy 4 perces videoklip összes gyártási folyamatát, de összetett, precíz munkára volt szükség. Ezután Szűcs Dóra Baklövés című filmjében segédkeztem gyártási asszisztensként. A nagyjátékfilm egy bankrablás történetét dolgozza fel, és egy nagyváradi bankban játszódott. Ehhez le kellett szerveznem a romániai és magyar stáb munkájának (koprodukcióról lévén szó) gördülékeny lemenetelét, és bár személyesen nem lehettem ott a forgatásokon, jó tapasztalatnak bizonyult. Ezek voltak a fontosabb filmes projektek, amikben aktívan részt vettem, de minden egyes munka gyártási, adminisztratív feladatait én oldottam meg Fábián Zsolt gyártásvezető segítségével. Nagyon sok tapasztalatot nyújtottak ezek, szerződéskötéstől, fordításon, kapcsolattartáson át. A napjaim nagyjából úgy zajlottak, hogy megkaptam az arra a napra vonatkozó szerződéseket, megállapodásokat, ezeket átnéztem, fordítottam magyarról románra, és kiküldtem az ottani gyártásvezetőnek. Emellett segítettem vágni is kisebb spotokat, átnézni a kimenő filmes anyagokat és lebeszélni a következő forgatás részleteit. Egy horrorfilm gyártásába is be akartak vonni, de mivel nem volt autóm, nem tudtam volna megoldani a hosszas terepszemlét egyedül. Mivel nagyrészt nyári időszakról van szó, kevesebb volt a megrendelés, de annál több az előkészítési munka különböző filmes projektekhez. Most is dolgoznak egy nagyjátékfilm előkészítésén, amiről még nem árultak el többet, de a producer megkért, hogy segítsek majd a gyártási munkában.

Egyik izgalmas forgatási nap, azaz éjjelem egy Burger King-es reklám forgatásán volt, ami éjjel 12-től, másnap délután 4 óráig tartott. Mondanom sem kell, hogy fizikailag és mentálisan is megterhelő volt, azonban az, hogy egyáltalán részt vehettem egy hasonló kaliberű produkcióban, hatalmas löketet adott, és könnyedén ment a munka. Foodstylistot hívtak, aki hihetetlen profizmussal dolgozott, olajos vízzel locsolta a paradicsomot, sütötte és vágta a húst az új Whopper-reklám alapanyagainak ínycsiklandóvá tételéhez. Sikerült is neki. Számunkra mindig a rövid, fikciós filmek jelentik az alkotói kihívást (nagyrészt), de be kellett ismernem, hogy egy hasonló anyag és film is lehet ugyanolyan kihívás. Itt a legnagyobb nehézség szerintem, hogy a megrendelők csapata végig asszisztálja a forgatást, és minden egyes képkockával meg kell feleleni az igényeiknek. Ez határokat is szab, ugyanakkor ha az alkotói nézeteid határozottak, belevihetsz egy ilyen nemzetközi reklámba is egy kis darabot magadból. Ezzel ellentétben például az egyik Viewfinder cserediákprogramban készült diplomafilm kis anyagi kerettel rendelkezett, viszont ott megismerhettem Mészléry Juditot, aki a főszerepet játszotta. A színésznő játszott egy emblematikus Gaál István-filmben, a Magasiskolában. Kissé szomorú, de érdekes volt megfigyelni őt így, ötven év távlatából. Szerintem jól sikerült a film, bár a portugál származású rendező kissé túlságosan melodramatikussá tette, de ez személyes preferencia.

A filmes munkáim mellett rengeteg kiállításon és kulturális eseményen részt vettem, tényleg fel sem tudnám őket sorolni, heti 3-4 alkalommal biztos elmentem, moziba vagy színházba vagy múzeumba. A Bauhaus-kiállítás természetesen megmaradt, illetve A nagy füzet című színházi előadás és Szabó Zsófia Egy nap című filmje. Legutóbbi valósággal újjáélesztette bennem a filmkészítés iránti szeretetem és löketem, nagyjából hasonló hangulatú, realizmus irányába eltolt filmet készítenék én is. Persze nem pont erről a témáról, de mindenképp egy személyes, emberi történetről.

Összességében elmondható, hogy Erasmusos tapasztalataim valójában évről évre jobbak, remélem, hogy még részt vehetek hasonló, cserediákszerű programokban, bejárva különböző országokat, megismerve azok életét, embereit és filmkészítését. Ezek a tapasztalatok hozzájárulnak a személyes és szakmai fejlődésemhez, ezért is vagyok nagyon hálás, hogy a Sapientia által lehetőségem nyílt részt venni az Erasmus tanulmányi és mobilitási programjaiban, még akkor is, ha minden alkalommal Budapesten. Nagyon szeretem ezt a várost, itt szeretnék élni, dolgozni és alkotni, remélem ez a közeljövőben sikerül is. Addig is dolgozom a saját projektjeimen, köztük déditatám életrajzi könyvén, amiből remélem egy nap elkészül az első vagy második nagyjátékfilmem. Amíg ez sikerül, igyekszem minél több és minél változatosabb forgatáson részt venni, hogy megismerhessek hozzám hasonló, moziszerető, kreatív embereket, akik mind egy közös célért hoznak létre valamit és dolgoznak együtt akár hónapokig.