Timár Tímea – Diplomácia és interkulturális tanulmányok mesteri szak, I. év

Külügyi és Külgazdasági Intézet (Budapest, Magyarország)

Mindig is fontosnak tartottam kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek az egyetemi tanulmányaim alatt és miatt sodródtak az utamba, nem történt ez másképp az Erasmus+ programmal sem, amelyet 2019 nyarára pályáztam meg, és az elbírálásnak köszönhetően sikerült is megnyerni, így két hónapos szakmai gyakorlatot tölthettem el Budapesten a Külügyi és Külgazdasági Intézetben.

Napi 5 órát töltöttem az Intézetben. Az első nap ismerkedtem a mentorommal, az Intézet tevékenységével és munkatársaival. Második nap a mentorommal megbeszéltük a leendő feladataimat, aláírtuk a gyakornoki szerződést, megbeszéltük egy saját kutatás elkészítését, amelynek az egyik felét idén nyáron, a szakmai gyakorlatom ideje alatt fogom elkészíteni, melynek témája a kulturális diplomácia mint a civilizációk közötti párbeszéd hídja.

A következő két nap szakmai tanulmányokat olvastam, amelyeket a mentorom publikált, annak érdekében, hogy megismerjem a kutatási területeit, ezek főként az Egyesült Királyság, Spanyolország, Portugália, Katalónia, Skócia, függetlenségi mozgalmak, szeparatizmus és a föderalizmus.

A következő hét elején segítettem egy rendezvény lebonyolításában, amely egy kerekasztal-beszéletés volt Magyar nemzeti érdek Európában: kisebbségi ügyek az Európai Parlamentben címmel. Az eseményen egy részletes jegyzetet készítettem, amelyből másnap egy magyar nyelvű összefoglalót írtam. Miután az Intézet munkatársai leellenőrizték a megírt beszámolót, a kövekező nap angol nyelven is megírtam. (Ez a cikk a Külügyi és Külgazdasági Intézet honlapján is megjelent.)

A következő két napban, azaz második hét szerdáján és csütörtökén a satjószemlét gyakoroltam, a mentoromnak segítettem különböző gazdasági hírek keresésében, amelyek nagy része Romániához kapcsolódik. Azért kaptam Romániát, mert a mentorom nem fér hozzá a román nyelvű tartalmakhoz, mivel nem ismeri a nyelvet, így én segíthettem neki ebben a témában. Ezt a feladatot minden héten megismételtem, a két hónap alatt rendszeresen figyeltem a híreket.

Ezek után a saját kutatásomhoz kezdtem el olvasni szakirodalmat, elsőként Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvét. Mivel a szakmai gyakorlatom még nem ért véget, meggyőződésem, hogy még nagyon sok érdemi feladatban lesz részem a nyár folyamán. Amikor körvonalazódott a kutatásom elméleti kerete, egy budapesti egyetemi tanár ismerősömmel egy spontán kávézás alatt beszélgetni kezdtünk róla, aminek az lett a végkifejlete, hogy sikerült rájönnöm, konkrétan melyik országgal is szeretnék foglalkozni az arab világon belül. A választásom Libanonra esett az ország vallási rendszere miatt, a következő hónapot pedig már az erre való specializálódás határozta meg.

Kezdetben, augusztus első hetén felkerestem a Román Kulturális Intézet igazgatónőjét, Simona Tănăsescut, akivel arról beszélgettem, hogy Romániának hol és milyen szempontból vannak kulturális érdekei az arab országokban, esetemben Libanonban, valamint arról, milyen a kulturális diplomácia ebben az országban. Felkerestem még magyarországi oldalról Hammerstein Judit államtitkár asszonyt, de részükről még nem kaptam választ.

Augusztus második hetén egyeztettem az Intézet részéről kirendelt mentorommal, aki továbbirányított a Közel-Kelettel foglalkozó kollégáihoz, akiktől kaptam három fontos elérhetőséget. Az egyik személy egy libanoni magyar férfi, akinek a családja Libanonban él, ő viszont Magyarországon. Mélyinterjút készítettem vele, a majdnem háromórás beszélgetés alatt nagyon sok hasznos információval gazdagodtam. A második személy egy hölgy volt, aki a Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárság munkatárasa. Ő két fontos dologban járult hozzá a kutatásomhoz: elsősorban megadott még egy elérhetőséget, akivel később szintén sikerült egy mélyinterjút készíteni, majd bemutatott egy önkéntesprogramot, amelyet Libanonban kellene letölteni, szír menekültek megsegítésével, majd ezután felajánlott egy mentorprogramot, amely keretében a kiutazó önkénteseket kellene felkészíteni és segíteni. Sajnos nem tudtam elfogadni az ajánlatát, mert nem felel meg az időpont a mentorfelkészítővel kapcsolatban, de remélem, hogy a jövőben is megkeresnek majd, hátha akkor nekem is megfelelőbb lesz a dátum.

A munkán kívül Budapesten nagyon jól éreztem magam, nagyon sok embert ismertem meg baráti és szakmai szempontból is egyaránt. Ezzel a két hónappal befejezőleg összesen fél évet éltem ott, ezennel arra törekedtem, hogy olyan helyeket fedezzek fel a városban, ahol még nem voltam, és Budapest olyan arcát ismerjem meg, amit még nem láttam. Visszatekintve elmondhatom, hogy sikerült. Magyarországon is nagyon szép turistahelyek vannak, ellátogattam Debrecenbe, Derecskére, Győrbe, Szentendrére és persze a balatoni nyár sem maradt el, ismerősökkel és jó barátokkal tettük felejthetetlenné az idei STRAND fesztivált Zamárdiban. 

Végezetül elmondhatom, hogy az idei nyár Budapesten és Magyarországon nagyon eredményes és felejthetetlen volt, sokat fejlődtem szakmailag és emberileg is, olyan szakemberekkel találkozhattam, akikkel a szakmai gyakorlatom nélkül nem biztos, hogy sikerült volna. Már vettem részt Erasmus programban, de most ismét bebizonyosodott számomra, hogy nagyon jó lehetőség arra, hogy kipróbáljuk magunkat más országokban, más társadalmi környezetben, ezzel fejlesztve önmagunk a szakmánkban és az életben egyaránt. Egyszer mindenkinek, akinek lehetősége van rá, ki kell próbálnia, és át kell élnie a program nyújtotta lehetőségeket.