Buzási Gyopár – Filmtudomány mesteri szak, II. év

Nukufilm (Tallinn, Észtország)

A mesteri tanulmányaim végeztével lehetőségem nyílt részt venni az Erasmus+ szakmai gyakorlat programjában. Három hónapot töltöttem Tallinnban a Nukufilm animációs stúdiónál. Már a legelején meg kell említenem, hogy a legszerencsésebb döntés volt, amit csak hozhattam az egyetem elvégzése után, nem beszélve arról, hogy életem egyik legjobb periódusai között tartom számon az ott töltött időt. Mielőtt azonban az elfogultság teljesen úrrá lenne rajtam, megpróbálok néhány hasznos információval is szolgálni.

Ez már a harmadik Erasmus+ mobilitásom volt. Mint mindig, most is számíthattam a Sapientia adminisztratív stábjára, főképp az Erasmus-koordinátorra. Általában elég csapnivaló vagyok a határidők és papírmunka tekintetében, de az egyetem munkatársainak teljes támogatásában részesültem, így a jelentkezés és az egész adminisztrációs folyamat gördülékenyen ment. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy nem az ösztöndíj 80%-ában részesülhettem a kiutazás előtt (ahogy az lenni szokott az Erasmus ösztöndíjak esetében), hanem csak a teljes összeg 50%-át kaphattam meg, mert végzős diákként ez a szabály érvényes rám. Ez eleinte problémát jelentett, mert egy elég drága városba készültem utazni.

A befogadó intézményt, azaz az animációs stúdiót a saját kapcsolataimon keresztül találtam, nem volt szükségem az egyetem segítségére ebből a szempontból. Egy észt animációs rendező barátomat kérdeztem lehetséges helyekről, ahol gyakorlatozhatnék, és ő ajánlotta a stúdiót. Én elsősorban élőszereplős filmkészítést tanultam, többnyire ebben volt gyakorlatom, animációval is foglalkoztam korábban, de jóval kevesebbet. Emiatt is szerettem volna egy animációs stúdióban kipróbálni magam, reménykedve, hogy hasznos tapasztalatokra tehetek szert, amit meg is kaptam.

A szálláskereséssel gyűlt meg leginkább a bajom. Már több hónappal a kiutazás előtt elkezdtem lakást keresni, leginkább a Facebook-csoportokban és lakáshirdető weboldalakon. Nagy igényeim voltak, jó helyen és olcsón szerettem volna egy szép szobát, és sok ajánlatot kaptam. Nagy szerencsétlenségemre, és persze naivitásomnak és vak bizalmamnak köszönhetően, átvertek a lakással. Ez volt az első élményem, ahogy megérkeztem Tallinnba. Álltam a nagy bőröndömmel a szépséges óváros kis utcájában, a megbeszélt helyen várva a tulajra, hogy adja át a kulcsokat. Persze már előző nap átutaltam neki a pénzt. Többet nem válaszolt az e-mailekre, a telefonszáma nem ment. El kellett fogadnom a tényt, hogy az állítólagos tulaj valószínűleg nem is létezik, a pénzem jól megcsappant, és szállásom sincs. (Meglátogattam néhány észt rendőrséget is, persze.)

Szerencsémre azonban volt egy jó barátom a városban, aki segített nekem kikeveredni a bajból.

Aztán ezt az első szerencsétlen eseményt csak jó dolgok követték. Lassan felfedeztem a várost, megismerkedtem a kollégáimmal, a helyi animációs közösséggel és az Észt Művészeti Egyetem diákjaival is. Nagy szimpatikus és pezsgő társaságba csöppentem, inspiráló alkotókkal, jó és izgalmas emberekkel kerültem kapcsolatba. Ezeken a kapcsolatokon keresztül nyílt lehetőségem utazgatni, felfedezni a várost és Észtországot, és ugyancsak ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően nyílt lehetőségem arra, hogy a Nukufilm mellett a Joonisfilm rajzanimációs stúdióban is kipróbálhassam magam.

Ez a két legrégebbi észt animációs stúdió, megtiszteltetés volt, hogy közöm lehetett hozzájuk. A Nukufilmben egy munkafolyamat legelejére csöppentem be, a kellék- és bábkészítésbe. Bár ilyesmikkel azelőtt nem igazán foglalkoztam, most kipróbálhattam a „fúrást-faragást”. Apró tárgyacskákat kellett készítenem a díszlethez. Nagyon hosszadalmas és aprólékos munka volt, de kifejezetten szerettem csinálni. Közben nagyon jó volt látni, hogy hogyan működik egy ilyen patinás stúdió, inspiráló volt az emberek hozzáállása, profizmusa. Emellett kipróbálhattam a frame by frame rajzos animációt is, amihez a TV Paint nevű programot használtuk. Különböző állatokat kellett animálnom, egy észt népmeséhez, és eközben sikerült elsajátítani a legelemibb animációs „szabályokat”, gyakorlatilag az animáció alapjait. Nagyon hasznos szakmai tudást szereztem ezalatt a néhány hónap alatt, ami persze nem elég arra, hogy igazán elsajátítsam a szakmát, azonban ezután sokkal nagyobb önbizalommal és lelkesedéssel állok hozzá. Igazán jó élmény volt a munka szempontjából, arról nem is beszélve, hogy nagyon kedveltem a kollégáimat.

Az észtek elvileg tartózkodóak és inkább zárkózottak, de az a szűk észt kör, akiket én megismertem, ennek az ellentéte volt, ami mondjuk nem csoda, hiszen a legbohémebb társaságba kerültem. Tallinn nagyon sokarcú város, nem tűnt nehéznek megtalálni a helyem benne. Gyönyörű és nagy óvárosa van, rengeteg tengerpartja, nagyon sok a zöld övezet, talán azért is, mert az észteket igazán természetközeli embereknek. Nagy erdőbe járók és gombaszedők. Az ország elég lapos, hegyek nincsenek, de vannak helyette mocsarak, szigetek és tenger. Hideg van, és ősszel nagyon hamar sötétedik. A szaunának nagy kultúrája van, szinte minden vidéki háznak (és sokszor városinak is) saját „száraz szaunája” van, mellette egy kicsi tóval, hogy a forróságból egyből becsobbanhassanak a jéghideg vízbe.

Számomra ez a néhány hónap kicsit meseszerű élmény volt. Annyira szerettem a munkám, hogy nem is munkának tűnt. Ugyanígy az országot, a nyelvet, az embereket és a kultúrájukat is nagyon megszerettem. Sokat kaptam ettől az Erasmus+ programtól, szakmailag, emberileg, meg mindenhogy. Egy újabb szintre emelkedett a szememben a szakmai gyakorlatozás, semmi pénzért nem hagytam volna ki. Ezzel az utazással szó szerint kinyílt a világ (számomra).