Mánya Petra-Bíborka – Jog szak, IV. év

Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Budapest, Magyarország)

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatójaként lehetőségem volt szakmai gyakorlatra menni az Erasmus+ szakmai mobilitási program keretén belül. Számomra nagyon kedvező az Erasmus program gyakorlati része, mert lehetőségünk van nekünk felkeresni azt az intézményt, hivatalt, ahova menni szeretnénk gyakorlatra. Így kaptam meg a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot, ahol a megkeresésemre nagyon pozitívan válaszoltak, és közölték, hogy fogadnak, ha sikerül elnyernem az ösztöndíjat. A levelezés és szükséges papírok aláírása, oda-vissza küldése zökkenőmentesen ment.

Friss jogi diplomásként augusztus 13-tól a TEGYESZ-nél két felejthetetlen hónapot tölthettem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a kezdeti félelmek a teljesen új helytől egyből elillantak, amikor megérkeztem az Alföldi utcai központi hivatalba, és szó szerint tárt karokkal fogadtak. Jólesett nekem, hogy láttam rajtuk, hogy készültek az érkezésemre, és már a teljes 2 hónapos programom is megtervezték. Első nap a beszélgetés után körbevezettek a hivatal labirintusszerű épületében, és rengeteg embernek mutattak be, különböző funkciókkal, akiknek a nevét egyből el is felejtettem utána. Olyan rendkívüli helyzetben voltam, hogy  a fogadó intézmény biztosított nekem szállást és napi étkezést is, amit mindig a legjobban vártam, mert az ovis csoportos gyerekekkel fogyaszthattam el, akiket nagyon megkedveltem.

A kéthónapos gyakornokságom alatt lehetőségem volt belelátni egy kicsit mindegyik szakszolgálatba, ami a TEGYESZ-en belül működik, így minden héten más-más területeken voltak , más-más mentor mellett.

Első héten a betanulásom volt. A hivatali könyvtárban olvashattam különböző dokumentumokat, jogszabályokat, működési szabályokat. Második héten a szakszolgálat „szívében” voltam, az adatkezelésnél, nyilvántartásnál. Itt minden nap különböző részében voltam az adatkezelésnek, ilyen például az iktatás, levélkiküldés, válaszküldés. Nagyon izgalmas volt a régi akták közé bepillanatani, lehetőségem volt az egyik munkatársnak köszönhetően a régi, még a világháború előtti iratokhoz is elmenni és belenézni a közel 100 éves aktákba. Az egyik irattári munkatárs bevezetett a GDPR rendelet gyakorlati részébe, és így végre láthattam a gyakorlatban is, élesben, hogy működik. A következő héten a Befogadó otthon szolgálatánál helyezkedhettem el. Első nap az igazgatóságon olvashattam bele az aktákba, és ismertették a fontosabb tudnivalókat velem, majd meséltek a működésükről, rendszerükről, mert például azok a gyermekek és kamaszok kerülnek be, akik valamilyen krízishelyzet miatt, rendszerint átmenetileg, nem élhetnek családjukkal. Majd ebből az átmeneti otthonban a gyermekek addig tartózkodnak, míg kiderül, hogy hazamehetnek-e. Ha hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy az otthoni körülmények megváltozzanak, nevelőszülőhöz vagy teljes körű ellátásukat megnyugtató módon hosszú távon biztosító gyermekotthonba kerülnek. Első héten az óvodás csoportban volt, ami az egyik kedvenc, legjobb és legnehezebb hetem is volt a gyakornokságom alatt. A nevelők nagyon kedvesek voltak, a gyerekekkel pedig hamar összebarátkoztunk. Pont egy nagyon nehéz hetet fogtam ki mind a nevelők szemszögéből, mind a gyerekek szemszögéből, mert az első tanítási héten mentem hozzájuk, és mindegyik gyerek másképp fogadta. Az egy hét alatt már a második nap ragaszkodtak hozzám, hogy délután ne menjek még haza, és jöjjek többet, ne csak egy hetet maradjak velük. Nagyon megszerettem őket. A következő héten a nagylányok csoportnál voltam, ahol kevesebb lánnyal találkoztam, mert ők már mind iskolások, és 5 óra előtt nem igazán jöttek haza az iskolából, így csak a krízises lányokkal lehettem, akik nem voltak iskolában. A harmadik héten pedig a nagyfiúk befogadó csoportba mentem, ami átmenetileg egy külvárosi nagyon szép környékbeli otthonban tartózkodott. Leginkább a nagyfiúk csoporttól tartottam eleinte (13–17 éves fiúk), de azt hiszem, ez volt a legkellemesebb csalódás, mert nagyon szívesen mentem oda monopolyzni, xboxozni vagy rajzolni a fiúkhoz, de ez az ottani csapat érdeme szerintem, mert nagyon kellemes, családias hangulatban élnek, dolgoznak. Részt vehettem fejlesztő nevelési órán, rajzórán, meg táncórát is figyelemmel kísérhettem.

Az utolsó két hetemen a gyermekvédelmi gyámi szolgálatnál voltam, egy szintén jogász, gyermekvédelmi gyám mellett. Ez a két hét volt talán a legmozgalmasabb és legrugalmasabb hetem. Délelőttönként értekezletekre jártunk, mindenféle gyerekügyben való eljárásokat végeztünk Budapest különböző pontjain, vagy irodai telefonhívások rendezése és papírmunka volt a jellemzőbb. Délután pedig többnyire külvárosi családotthonok, gyermekotthonok látogatása volt a program, ahol a „mentorom” gyámoltjait látogattuk meg.

Ez a két hónap számomra nagyon tanulságos, hasznos volt. Igazán jól sikerült megismernem a magyar gyermekvédelmi rendszert, és ennek köszönhetően más kapcsolódó intézmények működésébe is beleláthattam, ilyen például a Gyámhivatal, Nevelési Tanácsadó intézménye vagy akár az Integrált Jogvédelmi Szolgálat.

Köszönöm szépen a TEGYESZ-nek és azoknak a munkatársaknak, akik végigkísértek, tanítottak, foglalkoztattak a két hónap alatt. Egy életre szóló élmény volt számomra ez a két hónap.