Szabó Ágota Réka – Környezetvédelem és monitoring mesteri szak, II. év

Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Terresztris Ökológiai Osztály, „Lendület” Táj és Ökológiai Kutatócsoport (Vácrátót, Magyarország)

Négyhónapos szakmai mobilitásomat Vácrátóton, festői környezetben tölthettem az ország egyik legszebb botanikus kertjében, egy kastélyban. Ez pont olyan vagány dolog, mint amilyennek hangzik. Senki nem hallott erről a kis településről, addig én sem, amíg korábbi Erasmusos mentorom nem említette, hogy alakult ott egy kutatócsoport, és szeretettel várnak. Annyit érdemes róla tudni, Vácrátótról (furcsán jó érzés ismételni a nevét), hogy egy picike település, és van egy Sakáltanya nevű kocsma/dohánybolt/élelmiszerüzlet egyben. Na és persze egy régi kastélyépületben a munkahelyem, kis dolgozó sarkom. Már első nap személyre szóló névtábla fogadott az iroda ajtaján, nagyon megtisztelő volt. Igazi paradicsom a tanulni vágyó diákoknak, mert itt biztosan megtalálod ökológia témában azt az embert, aki válaszol a kérdéseidre. Erre leginkább kedden meg csütörtökön van lehetőség délben a közös kávészüneten, amikor hemzseg az épület a mesteris/doktorandusz hallgatóktól kezdve csoportvezetőkön, tudományos munkatársakon át egészen az intézetigazgatóig. Csütörtökönként minden reggel szemináriumot szerveznek, ahol egy órában belsős vagy külsős kutató megosztja eddigi eredményeit, és közösen megvitatják a további lehetőségeket. Általában elég inspiráló tud lenni egy ilyen brainstormingon részt venni.

A kutatócsoport, amihez csatlakoztam, név szerint a „Lendület” Táj és Ökológiai Kutatócsoport (reklám helye: https://lace.okologia.mta.hu/home), múlt évben alakult, és rohamosan gyarapszik. A csoport természetvédelmi biológia orientáltságú kutatásokat végez, például az agrár-környezetvédelmi rendszerek biológiai hatékonyságával, az élőhelyek széttagoltságával és urbanizációval foglalkozik. Mivel még tavasszal felvételt nyertem az ELTE Biológia Doktori Iskolájába, a mobilitási programom alatt a fő feladatom a kutatási tervem kidolgozása volt. Ehhez minden segítséget megkaptam témavezetőmtől, dr. Batáry Pétertől és a csoport többi tagjától. Egy ilyen terv elkészítése elsősorban rengeteg irodalmazásból áll, és az említett kávészüneteken lehet, sőt kell kérdezősködni a témakörben jártas kollegáktól. Számomra eddig a legvagányabb része a tervezés volt, amikor szabadjára engedi az ember a kreativitását, és kitalál valami egészen újat.

Csoportvezetőnk által több vendég kutató is megfordult az intézetben, általában konzultációra jöttek, de igyekeztünk minden szabadidejüket lefoglalni és kérdésekkel bombázni őket. A pár szavas angol szókincs idővel bővül, és egyre merészebben lehet belevágni szakmai, esetleg személyes jellegű beszélgetésekbe. A legprofibb kutató is megmászta a ranglétrát, és ugyanazokon a kríziseken ment keresztül, mint bármelyik diák, és nagyon megnyugtató meg motiváló lehet tőlük is hallani, hogy ezt túl kell élni és a legjobbat kihozni a lehetőségeinkből.

Természetesen a csoportmunka nem csak a saját feladatunk elvégzéséből áll, egy ilyen dinamikus társaságban akad jócskán tennivaló. A nyár végi mintavételezés pont a mobilitásom közepére esett, és pár napi terepmunkában is alkalmam nyílt részt venni. Nádból készült csapdákat gyűjtöttünk be, amelyekbe bizonyos rovarok, például méhek, belepetéznek, és tavaszig kineveljük és meghatározzuk az egyedeket. A labormunka sem maradhatott ki, a biológiai minták válogatása sztereomikroszkóp alatt elég időigényesnek bizonyult, akárcsak a rágásnyomok keresése a gyurmacsalikon.

Idén október elején is megrendezésre került a Magyar Pókász Találkozó, ami egy nagyon családias hangulatú, színvonalas tudományos előadásokkal és kirándulásokkal tarkított hétvégi esemény. Balatongyörökön volt a minikonferencia helyszíne, és a kirándulás során a Csodabogyó-barlangot fedeztük fel, néha szorult helyzetbe kerülve. Hétvégi programjaim közé tartozott a közeli látványosságok felkeresése is kollegákkal, barátokkal. Így jutottam el egy sárkányfesztiválra, és életemben először én is sárkányt eregettem, fantasztikus élmény volt! Persze Budapestet és Vácot keresztül-kasul bejártuk csupán kedvtelésből, vagy egy vendégkutatót idegenvezettünk.

A szállásom Gödöllőn volt, mivel az említett Vácrátót túl picike, hogy hosszabb távra albérletet lehessen találni. Ez távolságban minden nap 14 km ingázást jelentett, és kb. 40 perc megtenni az utat, mert három településen keresztülhaladva lehet csak odajutni. Szállásügyben praktikus információval nem nagyon szolgálhatok, de Gödöllő egyetemista város, bentlakásban biztos lehet helyet találni. Az albérlet árak elég magasak, mert Pest megyében van, és közel a főváros.

Azt szeretném mindenképp kiemelni, hogy számomra nagyon hasznos volt az Erasmus+ minden lehetséges mobilitási programja, ami diákok számára elérhető és pályázható volt. Tényleg kihasználtam minden egyes napot mind a hallgatói, mind a szakmai mobilitási programból. Lehet kapcsolatokat építeni, ha kicsit is érdekel a szakma, érdemes szétnézni, máshol hogy csinálják. Korábbi mobilitási programom mentorával most egy csoportban dolgozom, mindegyre belebotlok olyan diákokba, akik velem egyszerre voltak „erasmusosok”, és a szakmában dolgoznak. Szuper lehetőség, és érdemes kihasználni!