Száraz Alpár – Környezetvédelem és monitoring mesteri szak, I. év

Vibrocomp Kft. (Budapest, Magyarország)

A szakmai gyakorlatom 2019. június 24-én kezdődött, amely voltaképp az első nap. Első nap első kihívás eljutni időben a szálláshelytől a célintézményig, nekem ez 7–8 közötti köz. Aki járt már Budapesten, az tudja, kissé nagy távok vannak, és ennek köszönhetően igen időigényes eljutni A-ból B-be. Nekem a legrövidebb útvonal 47 perces utazást takart, a második 54 percet. Az elkövetkező hónapokban ezzel a két alternatívával mentem munkába. Az első egy átszállásos, előbb busszal, utána metróval, a második közvetlen járat, csak busszal. Tehát mindenkinek ajánlom a diákbérletet, amelynek köszönhetően egy hónapig 3450 Ft-ért utazni lehet busszal, metróval, villamossal stb.

Az első nap megismerkedtem a teljes személyzettel, akiket három emeletre osztottak szét: pincerészben a terepesek/mérőcsapat, az elsőn a recepció és vezetőség, és a másodikon a zajtérképkészítők, modellezők, hatástanulmányosok. Én a terepes csapathoz voltam beosztva, szerintem jobb és szabatosabb munkatársakat az ember keresve se találna.

A két hónap alatt bejártuk Magyarország több pontját is, tehát nekem kissé országnéző túrának is felfogható volt a terepi munka. Itt megemlíteném, aki az enyhe meleghez van szokva, annak nem fog jól esni Magyarországon a járkálás, ezek a napi 40–42°C–os melegek tűrhetetlenek, főleg ha az emberek terepen vannak napi 4-5 órát.

Ottlétem alatt alkalmam volt betekintést nyerni abba, hogy hogyan működik egy ilyen intézmény, milyenek a munkaviszonyok, és nem utolsó sorban jó pár éppen futó vagy leadott, illetve elkezdett munkaprojektbe is betekinthettem és ezekhez hozzájárulhattam. A projektek többségénél, amelyekhez hozzájárultam, fotómellékleteket segédkeztem összerakni, volt, amelyeknél a nyers adatok feldolgozását végeztem, mérési pontok ábrázolását térképeken – itt én mutattam nekik újat. Végül az ott lévő második gyakorlatossal összeraktunk egy jegyzőkönyvet is, ami, meg kell hagynom, nem éppen egyszerű.

A terepi munkáknál alkalmam volt megfigyelni és elsajátítani azokat a mérési módszereket, amelyeket használnak. Terepen autópályazajt, forgalmi zajt, környezeti rezgést és szerkezeti rezgéseket mértünk, ezeket kétféleképpen: rövid méréseket vagy 24 órás méréseket végeztünk. Emellett módunk volt az M5-ös autópálya zajárnyékoló falainak állapotfelmérését végezni, amely során az összes falat elejétől végéig bejártuk és lefényképeztük, és ezalatt szerkezeti hibát/sérüléseket kerestünk. A fal típusától függően figyeltük a fafonat épségét, a középső szigetelő réteg épségét, a beton alapzat épségét, az oszlopok tetején található záróelem meglétét, rések-lyukak helyét, menekülőkapuk épségét és azokat jelző kis táblák meglétét. Végül ebből a nagy adathalmazból fényképmellékletet és egy táblázatot is összeraktunk, amely tartalmazta a fal pontos kilométerszelvény-helyét, a fal típusát, magasságát és az esetleges hibákat, amelyeket a közeljövőben orvosolni kell.

A gyakorlat alatt megismertem és magtanultam használni a SvanPC++ nevű programot, amellyel a nyers adatokból lehet felhasználható adatokat varázsolni, illetve a műszereket is ezen keresztül lehet karban tartani. A mért adathalmazt általában 30 perces idő közökre tagoltuk, amelyeknek számítottunk egy minimumot, egy maximumot és a Leq értéket.

A cég főként a SvanTek műszereit használta, több modellt is, mind a zajméréseknél, mind a környezeti-szerkezeti rezgéseknél. Alkalmam volt ezek működését megfigyelni, és egyesek használatát és beállítását is elsajátíthattam. A terepi munka alatt főként e műszerek kihelyezésében és begyűjtésében segédkeztem. Illetve volt alkalmam ezek karbantartásában is segédkezni.

A terepen másik gyakran végzett munkánk az autópályák zajmérése/aszfaltmérése, amelynél volt alkalmam sebességmérő műszert használni (Custom Signals ProLaser III), amellyel az elhaladó járművek sebességét mértük, és többnyire szúrtunk ki olyan sofőröket, akik nem a megengedett sebességgel közlekedtek. A sebességmérés szükséges, mert ahhoz mérten változik a járművek hangkibocsájtása az aszfalton haladva. Három osztályra különítettük a járműveket, és az alapján mértük a zajkibocsájtást. Más autópályás mérésnél forgalmat számoltunk, attól függően, mit kértek a megrendelők, egybe számoltuk a jövő és elmenő forgalmat, de volt, amikor külön, és volt olyan eset is, hogy sávonként külön számoltuk, de többnyire olyan utaknál, amire az autópálya-felügyeletnek nem voltak adatai. Amelyeknél van, azokat lekérik, és jóval nagyobb adatmennyiséggel is tudnak így pontos eredményeket közölni.

Az ottlétem alatt szabadnapokon voltam Visegrádban, bicikliztem a Pilisben, eljártam Kecskemétre és Szegedre. A visegrádi várat távolról megnéztem, és onnét 3-4 km-re van egy úgynevezett kilátótorony, amihez elbicikliztünk. A kilátótoronyban egy amolyan mini környékismertető volt kialakítva növény- és állatvilág szempontjából. A torony tetejéről belátni a teljes környéket, újból láthattuk a várat és a Duna-kanyart. Szegeden megkóstoltam a magyar halászlét, amelynél finomabbat még nem ettem. Bejártam Budapest utcáit, és szomorúan véleményeztem, hogy szokatlanul sok ember van, egyszóval túlzsúfolt.