Szekeres Ágota – Jog szak, III. év

Országos Kriminológiai Intézet (Budapest, Magyarország)

Most mikor megnyitom a laptopom, hogy megírjam az Erasmus-beszámolót, nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a laptopasztal tele és tele van különböző munkával kapcsolatos mappákkal, amelyek más-más projektneveket viselnek. Ez a tény is emlékeztet arra, hogy a nyár folyamán elértem valamit, megtanultam valamit, fejlődtem. Mindegyik mappa mérföldkőnek számít, hisz az Erasmus+ szakmai gyakorlat alatt több projektben vettem részt, több kutatásban dolgozhattam.

Még most is hihetetlen, de két egész hónapot tölthettem el az Országos Kriminológiai Intézetben amely Budapesten található. Mind az intézet és maga a város is vonzott, ezért jelentkeztem oda. Az intézetben dolgozók sokat tettek azért, hogy fogadhassanak gyakornokként, mivel jelentkezésemet az ügyészség is el kellett fogadja, és ezért mindig hálás leszek nekik. Nehéz procedúra előzte meg a kiutazásomat, mert az  intézet előttem nem fogadott erasmusos gyakornokot, úgyhogy mindkét részről egyfajta kaladnak ígérkezett a nyár, másrészről pedig igazi kihívás volt.

A budapesti kalandom első napja július elseje, ekkor költöztem be kicsiny bérelt szobámba Budapest 19. kerületébe, ekkor még nem tudtam mekkora is a távolság a lakóhelyem és a munkahely között. Másnap elég hamar kiderült, hogy a munkahelyet 4 átszállással lehet megközelíteni, így minden nap megtapasztalhattam a tömegközlekedés csodáit, mármint a metrót, a villamost, a buszt és persze Budapest elengedhetetelen kellékét, a metrópótló buszt. A hosszú úton megtanultam alkalmazkodni a helyzethez, az utolsó hetekre már rutinszerűen ment az egész.

A munkahelyen július másodikán már vártak, és lelkesen mutatták be az épületet, a környéket, és alkalmam volt elbeszélgetni az igazgatóval is, Dr. Vókó György úrral, aki magyar büntetőjogász, ügyész, a magyar és a nemzetközi büntetés-végrehajtási jog elismert kutatója, emellett az MTA Állam- és Jogtudomány doktora. Ezek után helyet kaptam a könyvtárban, és készen álltam az ezt követő munkára. Az ottlétem alatt két kutatásban is segédkezhettem, az egyik az emberkereskedelem témáját dolgozta fel, itt én a román oldalt vizsgáltam esetekben, összehasonlítva a magyar oldallal, és a másik kutatás a Női bűnözés címet viselte, itt különböző elméleteket, kutatásokat olvastam el és jegyzeteltem a fontosabb aspektusokat, kerestem a releváns adatokat. A két kutatáson kívül különböző intézetekkel folytatott levelezésbe is betekinthettem, és fordítottam is egy párat az intézeti dolgozók felügyelete alatt. A munka során sok dolgot megtanultam, mint például a női bűnözéses elméleteket, az evolúciós elméletet, statisztikakészítést, statisztikaelemzést és az adatok ellenőrzését, a kutatás menetét, és hogy a kapott információt miképpen használjam fel, hogy csak említsek egy párat. A szakmai gyakorlat alatt megismerkedtem amerikai gyakornokokkal is, akik szintén az intézetben gyakornokoskodtak, viszont csak rövid ideig, két hétig, mégis lehetőségem nyílt szakmai kapcsolatokat szerezni ennek köszönhetően.

A munka mellett az intézet dolgozói és az igazgató úr elvittek az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) körútjára. Megtekinthettem a dísztermet, amely csak ritkán nyílik meg a látogatók számára, kávéztunk a Tudós kávézóban, és emellett az a megtiszteltetés ért, hogy ebédelhettem az MTA vendéglőjében Dr. Vókó meghívására, amely életem egyik legjobb kulináris élménye volt.

Az intézeti élmények mellett alkalmam volt felfedezni Budapest utcáit is. A kedvenc tevékenységem a különböző antikváriumok felkutatása lett, ahonnan gyakran hatalmas könyvrakásokkal jöttem ki fillérekért cserébe. A könyvmolykalandjaim mellett időt szakítottam a turisztikai látványosságok felkutatására is, több múzeumban is jártam, valamint meglátogattam a Deák Ferec térhez közeli összes látványosságot, mert itt volt egy jó pár, emellett a Budai vár, az Országház, a Halászbástya is felkerült a meglátogatott helyek térképére, sok más helyszín mellett.

A kalandozások nem csak a turisztikai látványosságokra összpontosultak, igyekeztem kulináris horizontomat is szélesíteni, így jutottam el például a Vagon étterembe, a Hummus bárba vagy a Bálna teraszra sok-sok más mellett. Hétvégente igyekeztem mindent kiptóbálni, jártam a Gozsdu parkban, az Ecseri antikvitások bolhapiacán vagy a Balatonnál is. Sok lehetőség várt Budapesten, nem mindennap költözik az ember két hónapra egy ilyen kultúrközpontba, és igyekeztem ennek függvényében élni az életet.

A két hónap nem hosszú idő, főleg ha a nyári időszakot vesszük, a napok hamar elröpülnek, de idén sikerült ezt a pár hónapot megragadnom, és maradnom valamivel, mert erre való a szakmai gyakorlat, hogy az ember gazdagodjon tudással, élményekkel.

Az ottlét nem volt mindig a legkönnyebb, sok nehézséggel is járt, mert a munka elvégzésére szánt idő gyakran teherként nehezedik az ember vállára, a tudat, hogy le kell adni a kutatás eredményeit, vagy várni a kiértékelését, nem egyszerű feladat, de minél többször tapasztalja meg az ember, annál könnyebb lesz a következő alkalommal. Visszatekintve könnyű az embernek azt mondani, hogy gyerekjáték volt a külföldi szakmai gyakorlat, de bennem még elevenen élnek a nehézségek emlékei is, a magány, a honvágy, a csalódás vagy az elvégzett munka után elmaradó elégedettségérzet, számomra nehéz volt a két hónap, de nem volt haszontalan, a rossz élmények is tanítanak, és a rossz dolgok erősítenek.

Nem bántam meg, hogy elmentem, és bárkinek ajánlom, akinek szüksége van egy önismereti órára, mert sokat tanul az ember, ha egyedül van a nagyvilágban, önmagáról, a világról és a saját határairól.